|
Péntek délelőtt, Gabrielle és Nathalie SVK órán a nonverbális patrónusidézést gyakorolták, mikor a barna hajú lány oldalba bökte barátnőjét.
- Hogy csinálod? – kérdezte. – Nekem még akkor sem megy ennyire könnyen, ha kimondom a varázsigét, nemhogy nonverbálisan.
- Úgy, hogy én nem görcsölök rajta – rántotta meg a vállát a másik.
- Miss. Tomer és Miss. Piton – hallatszott a hátuk mögül Sirius hangja. – Megosztanák velem is, hogy miről folyik a traccsparti?
Gabrielle, nehezen fogta vissza magát, hogy ne nevessen fel hangosan, ugyanis Sirius stílusa, apjára emlékeztette. Aztán, eszébe jutott, a vasárnap este és, hogy hogyan férkőzhetne a férfi közelébe anélkül, hogy az igazi okát bárki megsejtené.
- Mi csak... – kezdte Nathalie, de barátnője félbeszakította.
- Mi csak a patrónus bűbájt gyakoroljuk.
- Javítson ki, ha tévedek, kisasszony, de jelenleg a nonverbális idézést kellene gyakorolniuk, ami a nevéből is kitűnik, nem követel beszédet.
- Én, csupán Nathalie-nak próbáltam segíteni.
A szóváltásra többen felfigyeltek és még Nathalie is furcsállta barátnője viselkedését.
- Tíz pont a Mardekártól, a szemtelenségéért, Miss. Piton.
- Azért, mert segítettem valakinek a gyakorlásban? – feszítette tovább a húrt Gabrielle és remélte, a férfi rájön, mire megy ki a játék.
- Még tíz pont és este nyolckor jelentkezik a szobámban büntető munkára.
Miután nem kapott választ, Sirius lezártnak tekintette a beszélgetést és otthagyta a két látszólag dühös fiatalt. Óra végén, mikor már csak Nathalie, Sirius és Gabrielle maradtak a teremben, a barna hajú lány megkérdezte.
- Mégis mi volt ez az egész?
- Elegem lett Black állandó szívózásából.
- Eddig sosem szóltál vissza neki, és nekem is mondtad, hogy engedjem el a fülem mellett.
- Nat, egyszer nálam is betelhet az a bizonyos pohár.
- Értem – bólintott Nathalie. – Mehetünk?
Gabrielle Siriusra pillantott, aki értette a célzást.
- Miss. Piton, válthatnék önnel néhány szót? – kérdezte komolyan a férfi.
- Igen, tanár úr – válaszolt Gabrielle, majd barátnőjéhez fordult. – Menj csak előre, majd utánad megyek.
- De...
- Nincs gáz, menj csak.
- Rendben – mondta a lány, majd amilyen gyorsan csak tudta, elhagyta a termet.
- Mire volt jó ez a színjáték? – kérdezte Sirius, miután ketten maradtak.
- Beszélnem kell veled, de kellett egy mások számára elfogadható ok – válaszolta őszintén Gabrielle.
- Miről lenne szó? – kérdezte kíváncsian a férfi.
- Két dolog, az egyik, ráér estig, viszont a másik elég sürgős – kezdett bele a lány. – Tulajdonképpen egy szívességet kérnék.
- Szívességet?
- Igen.
- Mivel kapcsolatban?
- Dudleyról van szó. Az egyik mardekáros évfolyamtársa megpróbált kikezdeni az egyik barátnőmmel, ám a lánynak nem tetszett a dolog és, mikor ezt a srác tudomására hozta, az felpofozta. Lisa felkiáltott, Dudley pedig meghallotta és közbeavatkozott. Azonban, hiába adta fel a próbálkozást az illető Dudley szeretné megleckéztetni.
- Kitalálom. Azt szeretnéd, ha az egyik gyakorlás alkalmával Dudley és az illető összekerülnének.
- Igen.
- Nem bánom, legalább kiderül mennyit fejlődött a fiú a nyár óta. Kiről lenne szó?
- Még nem mondtam? Gregory Monstro.
- A Malfoy fiú egyik állandó kísérője? – kérdezte meglepetten a férfi.
- Igen.
- Rendben, és a másik dolog?
- Azt este elmondom – mosolygott sejtelmesen Gabrielle – Most viszont mennem kell, mert apámmal lesz órám, és tőle nem szándékozom büntetőmunkát kapni – mondta, majd rövid csókot lehelt szerelme ajkára és távozott a teremből.
A mardekárosokat megdöbbentette a hír, hogy Gabrielle-t büntető munkára küldték. Azonban, nem ez volt az egyetlen szenzáció. Draco a délutáni órák után lila fejjel lépett be a klubhelyiségbe.
- Hogy hagyhattad, hogy az a sárvérű Dursley így elbánjon veled? – ordította Monstro képébe.
- De Draco én...
- Te, csak álltál, mint egy darab fa, te hatökör, te idióta te... te...
- Mi történt? – kérdezte Gabrielle, a szőke fiú vállára téve a kezét.
- Idiótákkal vagyok körülvéve! – dühöngött, majd a lányra pillantva hirtelen hangnemet váltott. – Sajnálom, hallottam, hogy neked is meggyűlt ma a bajod Blackkel.
- Ezt, hogy érti? – kérdezte Lisa, aki a nap nagy részét a könyvtárban töltötte.
- Tényleg, te még nem is hallottad, Gaby összebalhézott Blackkel – emelte fel a fejét Nathalie. – A prof pedig büntető munkára küldte.
- Mért nem beszélsz apáddal, biztos elintézi.
- Dracónak igaza van. Lehet, hogy Piton áruló, de arra azért megkérhetnéd, hogy intézze el ezt az ügyet – szólt közbe Nathalie.
- Nem akarom apámat belekeverni, mert akkor tőle is megkapnám a magamét – mondta Gabrielle, majd beletemetkezett az SVK könyvébe, lezártnak tekintve a beszélgetést.
Nathalie, Draco és a többiek folytatták Black viselkedésének kibeszélését. Este, nyolc előtt néhány perccel Gabrielle letette a könyvét az asztalra és elindult az ajtó felé.
- Sok szerencsét – szólt utána Nathalie.
- Kösz – mondta a fekete hajú lány, majd kilépett a folyosóra és az SVK tanár szobája felé vette az útját.
Mikor megérkezett, bekopogott és várt. Hamarosan léptek zaja hallatszott, majd az ajtóban Sirius jelent meg, ingben és farmernadrágban.
- Jöjjön be – mondta, komoly hangon.
Gabrielle belépett a szobába, ám nem sok ideje maradt a nézelődésre, mivel amint az ajtó becsukódott mögötte, Sirius a falnak döntötte és szenvedélyesen megcsókolta. Kezeit a lány fenekére csúsztatva megemelte, Gabrielle pedig lábait a férfi dereka köré fonta.
- Nem bírom tovább – jegyezte meg Sirius, újabb csókokkal halmozva el kedvese száját. – Most azonnal akarlak – mondta, lefektetve Gabrielle-t egy kanapéra, lehámozva róla a talárt, ami a padlón landolt.
Mindeközben a lány sem tétlenkedett, lábaival elengedte a férfit, majd lassan elkezdte kigombolni az amúgy is rendezetlen inget. Sirius, közben Gabrielle egyen blúzával foglalatoskodott. A két felsőrész, néhány perc múlva a talár sorsára jutott. A lány melltartója azonban az egyik fotel karfáján kötött ki.
- Ne... Itt... – lehelte Gabrielle két csók között.
Sirius értette a célzást és karjaiba véve kedvesét besétált vele a hálóba. Miután leültette az ágyra, végig pillantott az őt figyelő szépségen.
- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte ezúttal komolyan, miután a lány kicsatolta az övet a farmerján.
Gabrielle felnézett, majd felállt és szenvedélyesen megcsókolta. Siriusnak nem kellett több bizonyíték. Lassan kigombolta a lány szoknyáját, ami így azonnal lecsúszott róla. Hamarosan a többi ruhájuk is az eddigiek sorsára jutott. Óvatosan, hátára fektetve szerelmét, elkezdte felfedezni a lány eddig érintetlen testét, végigcsókolva minden egyes porcikáját. Gabrielle nagyot sóhajtott, mikor megérezte kedvese kezét legrejtettebb pontjában. Siriust teljesen feltüzelte a lány sóhaja. Úgy érezte, nem bírja tovább, de tudta, ez szerelme első együttléte, ezért visszafogta magát.
Gabrielle megunva az egyoldalú kényeztetést, hirtelen a hátára fektette a férfit és apró csókokat lehelve Sirius mellkasára elkezdett lefelé haladni a testén.
- Nem kell megtenned, ha nem akarod – szólt közbe Sirius, mikor tudatosult benne, hogy a lány mire is készül.
Azonban, amikor Gabrielle a szájával kezdte kényeztetni, minden józan gondolata cserbenhagyta és átadta magát az élvezetnek. Néhány perc múlva Sirius megfogva kedvese kezét leállította és maga mellé vonta a lányt. Hátára fektette, aztán elhelyezkedve a lábai között gyengéden megcsókolta. Gabrielle, kezeit a férfi nyaka köré fonta, így próbálva elmélyíteni a csókot, azonban Sirius megszakította azt és ismét felfedező útra indult szerelme testén.
Ezúttal lassan haladt kiélvezve minden egyes pillanatot. Mikor a lány megérezte a férfi forró leheletét legérzékenyebb pontjánál, tudta, a józan ész itt már teljesen csődöt mondott. Sirius, megérezve, hogy Gabrielle teste megremegett tudta, most jött el az idő. Lassan fölébe kerekedett és magáévá tette a lányt. A kastély csendbe burkolódzott, kint pedig tombolt a tél, de a szobában izzott a levegő. Két test és két lélek egybeolvadt, és a gyönyör magával ragadta őket a teljes megsemmisülésbe.
Sirius legördült a lányról és a hátára feküdve próbálta lecsillapítani felgyorsult szívverését. Gabrielle, pedig fejét a férfi mellkasára hajtva várta, hogy légzése visszaálljon a helyes ritmusba.
- Nem bántad meg? – kérdezte a férfi, miközben az éjjeliszekrényen heverő pálcájával magukra varázsolt egy takarót.
- Szeretlek és ez volt életem legszebb éjszakája – jegyezte meg boldog mosollyal az arcán Gabrielle. – Azonban, veszélyes játékba kezdtünk, mert ha ez kiderül, lőttek az álcámnak és te is veszélybe kerülsz.
- Azt akarod mondani, hogy fejezzük be?
- Nem – felelte határozottan a lány. – Hanem, hogy mostantól még óvatosabbnak kell lennünk.
- Te beszélsz óvatosságról? – kérdezte kissé gúnyosan a férfi. – Mikor én a mai napig nem értem, hogy egyezhetett bele apád, hogy kémkedj a halálfalók között.
- Nem volt más választása. Egyébként is, ez egy háború és, mint olyan ez is kockázattal jár.
- Biztos lett volna más megoldás.
- Sajnos nem volt.
- Tudom, a sötétség útjára könnyű rálépni, de azzal is tisztában vagyok, hogy hogyan bánnak el az árulókkal.
- Mire akarsz célozni.
- Az öcsémet beleerőltették a szüleim ebbe az egészbe és, amikor ki akart szállni, már késő volt.
Gabrielle, tudta, milyen nehéz a férfinek. Most hallotta barátját először beszélni a családjáról. Sirius elmesélte, hogyan bántak a szülei a testvérével és vele, valamint hogy ő megelégelve ezt a bánásmódot, milyen körülmények közepette költözött legjobb barátjához James Potterhez.
- Megértem, hogy aggódsz, de ez egy háború – jegyezte meg mélyen a férfi szemeibe nézve Gabrielle. – Csak annyit tehetek, hogy megígérem, hogy óvatos leszek.
- Szeretlek – mondta, apró csókot lehelve a lány homlokára, majd szorosan magához ölelve szerelmét együtt lépték át az álmok kapuját.
***
Eljött a reggel. Szombat lévén minden diák egy kicsit későbbre időzítette a felkelést. Reggel hét óra körül járhatott az idő. Azonban Lisa egy rossz álom miatt hamar felébredt. Körbepillantva a szobában, minden olyan volt, mint máskor. Nathalie mélyen aludt Gabrielle ágya pedig üres volt. Tudta, hogy barátnője mindig korán kelt és általában a klubhelyiségben ülve olvasott. Ezért fogta magát letusolt és, miután felöltözött felsétált, hogy beszéljen vele a tegnapi eseményekről. A helyiség azonban üres volt. Első gondolata az volt, felkeresi az SVK tanárt, ám eszébe jutott, hogy a férfi mekkora előítélettel rendelkezik a mardekárosok felé. Ezért úgy döntött inkább házvezető tanárukhoz fordul segítségért. Elsétálva Piton lakosztályának ajtajáig abban reménykedett, barátnője előugrik az egyik sarokból, és magától megoldódik a probléma, de nem így lett. Végül, mikor odaért, bekopogott, és várt. Hamarosan léptek zaja hallatszott, majd az ajtó kinyílt és megjelent egy felettébb dühös arcot vágó Piton.
- Mi a... – kezdte volna a férfi, abban a hitben, hogy lánya zaklatja őt hajnalban, ám amikor megpillantotta rejtélyes látogatóját meglepődött. – Renwood kisasszony, mit keres itt ilyenkor?
- Elnézést a zavarásért professzor, de aggódom Gabrielle-ért, ugyanis, azóta nem láttam, mióta tegnap este büntető munkára ment Black professzorhoz.
- Mindjárt visszajövök – közölte tömören Piton, majd becsukta az ajtót.
Néhány pillanattal később ismét megjelent, immár szokásos fekete talárjában és szó nélkül indult el kollégája szobája felé. Lisa nehezen tudta követni ám sejtette hová rohan a férfi. Mikor elérték a keresett szobát, Piton dörömbölni kezdett az ajtón.
Gabrielle és Sirius, fölriadva álmukból először azt sem tudták mi történt, aztán a lány a homlokára csapott.
- Jóságos Merlin, reggel van. Ha a többiek rájöttek, hogy nem aludtam a helyemen, oltári botrány lesz.
- Black, nyisd ki az ajtót! – hallatszott egy kissé ingerült hang.
- Ez apám hangja.
- Kitől tudhatta meg, hogy itt vagy?
- Gőzöm sincs, elvégre a szobatársaim hétvégén tíz előtt nem kelnek fel – jegyezte meg a lány, miközben magára rángatta a szoknyáját.
- Megyek, beszélek vele, hátha el tudom terelni a figyelmét – mondta Sirius, felvéve egy sötétkék hálóköntöst.
Kilépve a nappaliba, végigrobogott a szobán és nagy lendülettel nyitotta ki az ajtót.
- Hol van a lányom Black? – kérdezte nyugalmat erőltetve a hangjára Piton.
- Itt vagyok apa.
Jelent meg Gabrielle félig lecsúszott szoknyában és Sirius egyik ingében a hálószobaajtóban.
- Gabrielle... – akadt el Piton lélegzete egy pillanatra, amikor meglátta a lányát – Te... Elárulná valaki, hogy mi történik itt?
- Nézd apa... – kezdte a lány.
- Úgy gondolom, találunk rá megfelelő magyarázatot – vágott közbe Sirius.
- Kíváncsi vagyok, hogy miként akarod ezt megmagyarázni – hallatott némi gúnyt a hangjában a fekete taláros férfi, s közben felhúzta a szemöldökét.
Az SVK tanár egy pillanatra elgondolkodott, majd így szólt.
- Úgy vélem, hogy ezt a dolgot felnőtt emberek módjára meg tudjuk beszélni.
- Siriusnak igaza van, nem kellene túl dramatizálni a helyzetet – szólalt meg Gabrielle, kedvese vállára téve a kezét.
- Nem hiszem, hogy ezen a helyzeten van még mit túl dramatizálni – jegyezte meg komolyan Piton, majd Siriushoz fordult. – Egyébkén pedig, Black, jobb, ha felkészülsz rá, hogy ezt már Dumbledore sem fogja elnézni neked. El kellett volna olvasnod, a házirendet.
- Remek ötlet, apa. Azonban nem ártana a többi tanárt is figyelmeztetni, hogy olvassák el figyelmesebben a házirendet. Vagy szerinted a házirendnek ez a része kizárólag Siriusra vonatkozik, és a többiek azt csinálnak, ami nekik, épp kényelmes? – kérdezte, mélyen apja szemébe nézve Gabrielle, kissé ironikus mosolyra húzva ajkait.
- Fogalmam sincs, kiről beszélsz – jegyezte meg nyugalmat erőltetve magára a férfi, ám a hangján érezhető volt a feszültség.
- Lisa mit keres itt? – kérdezte kissé ijedten Gabrielle, mikor megpillantotta az apja mögött ácsorgó szobatársát.
- Miss. Renwood volt, aki tájékoztatott arról, hogy nem a saját szobádban töltötted az éjszakát – válaszolt immár nyugodtabb hangon Piton. – Azonban, most jobb, ha visszamegy a klubhelyiségbe – fordult az értetlen képet vágó lányhoz a férfi.
- Apa – szólt közbe Gabrielle. – Nem engedhetjük csak úgy el, azok után, amit hallott.
- E-miatt nem kell aggódnod. Miss. Renwood egy ideje a rend védelme alatt áll.
- Hogy, mi?
- Így van, Gabrielle. Lisa, a téli szünet végét például, a főhadiszálláson töltötte – jegyezte meg kedvesen Sirius.
- És, ezt velem eddig mért nem közölte senki?
- Nem volt rá alkalmunk – szólt nyugodtnak szánt hangon Piton.
- Nem volt rá alkalmatok? – kérdezte ironikusan a lány. – Na, persze. Végül is ki vagyok én? Csak egy ostoba kis diáklány, aki vásárra viszi a bőrét az idióta idézőjelbe tett társai miatt – mondta, majd elrohant, magára hagyva az értetlen képet vágó hármast.
- Gabrielle – szólt utána Sirius, de a lány, mintha meg sem hallotta volna.
- Gaby – kiabált Lisa is, majd barátnője után eredt.
- Álljon meg Renwood kisasszony – hallotta meg Lisa Piton hangját, ám ezúttal nem érdekelte mit akar tőle a professzor.
Perselus meglepődött, hogy tanítványa nemhogy nem állt meg, de még csak nem is lassított a tempóján, végül pedig eltűnt az egyik sarkon.
- Még nem végeztünk, Black, de most fontosabb dolgom van – jegyezte meg szem forgatva a bájitaltan tanár, majd a pince felé vette az irányt, magára hagyva gyermekkori ellenségét.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
