Az első év hamar elszállt, és az utána következő nyár is tovatűnni látszott. Habár Gabrielle a nyár nagy részét a Roxfortban töltötte, engedélyt kapott apjától, hogy meglátogassa nevelő szüleit. Év közben nem, de a nyár folyamán rengeteget beszélgetett apjával, aki rájött, hogy a lánya nagyon sok mindenben hasonlít rá. Gabrielle szinte észre sem vette és már ismét a 9 és ¾ vágány peronján álló Amandának integetett. Mikor a vonat elindult, felkerekedett, hogy helyet keressen magának.

- Gabrielle! – szólította meg egy ismerős hang, és mikor megfordult Lizával találta szembe magát, aki akkor lépett ki az egyik kupéból.

A nyáron sokat levelezett a lánnyal, találkozni azonban nem találkoztak, mivel ideje nagy részét apjával töltötte.

- Szia Liza! – köszöntötte barátnőjét
- Gyere, ülj be hozzánk – mutatott a háta mögött lévő fülkére, ahol Gabrielle megpillantotta Nathalie-t.
- Hello Nat!
- Szia Gaby!
- Bocs lányok, de hulla fáradt vagyok. Anyám partit rendezett tegnap, és nem sokat aludtam az éjjel – mondta Nathalie elnyomva egy ásítást.
- Megértelek, nálunk is ez volt, és én is mindjárt elalszom – szólt Liza, kissé kómás hangon.
- Aludjatok nyugodtan – mondta Gabrielle és elővette az új bájitaltankönyvét. – Én majd olvasok.

Ám fél órával később veszekedés hangjára lett figyelmes ezért kinézett a kupé ajtaján.

- Verekedni akartok? – hallotta egy fiú hangját a folyosóról.
- Csak akkor, ha nem tűntök el innen – felelte egy másik a Gabrielle-ék mellett lévő fülkéből.

Gabrielle úgy döntött jobb, ha közbelép, mielőtt még barátnői felébrednek, így kilépett a kupéból és megszemlélte a beszélgetőket. Öt leendő elsős veszekedett valamin. A folyosón két megtermett, testőrre hasonlító és egy vékony, szőke, arisztokratikus arcú fiú állt. A fülkéből egy vörös és egy fekete hajú szemüveges gyerek nézett farkasszemet a másik hárommal. A szőke fiúra nézve, eszébe jutott mit mondott neki az apja.

„Ő biztosan Lucius Malfoy fia” – gondolta, majd a többit is szemügyre véve, a vörös hajún is meg állt a szemével. – „Remek! Egy újabb Weasley!”

Továbbsiklott a pillantása, és végül megállapodott a szemüveges fiún, aki szinte ijesztően emlékeztette őt valakire. Aztán ráébredt, hogy a fiúnak csupán a szeme ismerős. Apja a nyáron rengeteg képet mutatott neki az anyjáról, éppen ezért nem esett nehezére kitalálni, ki ez a fiú.

- Mégis mi a fene folyik itt? – kérdezte apja stílusában.
- Semmi közöd hozzá! – vetette oda Malfoy.
- Szerintem pedig elég sok közöm van hozzá, mert az ordítozásuktól nem lehet pihenni – mutatott a fülkében álló két fiúra.
- Nem mi kezdtük, hanem ők kötöttek belénk – mentegetőzött a vörös hajú fiú.
- Fogd be a szádat Weasley – sziszegte Malfoy.
- És ha nem?
- Engem hidegen hagy, hogy ki kezdte ezt az egészet, az sem érdekel, ha megfojtjátok egymást, de lehetőleg csendben, mert az út hátralevő részében pihenni szeretnék – mondta Gabrielle, egy árnyalattal megemelve a hangját. – Egyébként pedig – fordult Malfoy felé – nem hiszem, hogy apád örülne, hogy már az első nap összetűzésbe kerülsz valakivel. Főleg annak nem, ha ilyen aljanéppel – nézett végig a Weasley fiún.

Hirtelen csönd támadt. Malfoy, most alaposabban is szemügyre vette Gabrielle-t, és megakadt a szeme a lány talárját díszítő címeren.

- Hogy mondtad? – nézett dühösen a vörös hajú megemelve a hangját. – Azt sem tudod, kik vagyunk, akkor meg mért beszélsz így?
- Nagyon jól tudom, hogy ki vagy. Egy újabb Weasley – szólt kissé lenéző hangsúllyal a lány. – A bátyáiddal már volt szerencsém találkozni. Ő pedig, bizonyára Harry Potter. Akiről az egész vonat beszél.
- És te ki vagy? – hangzott a kérdés Malfoy szájából.
- L. Gabrielle Michel – nyújtott kezet a lány a szőkének – Nagyon örülök!
- Hasonlóképpen – szólt és elfogadta a feléje nyújtott kezet. – Draco Malfoy – mutatkozott be a szőke, majd komótosan végigmérte a lányt.
- Mi történik itt? – állt meg Gabrielle háta mögött két vörös hajú fiú.
- Semmi, amihez közötök lenne – válaszolt higgadtan a lány.
- Ha az öcsénkbe belekötnek, ahhoz eléggé sok közünk van Michel – mondta az egyik.
- Legyen, de szóljatok rá, hogy ne ordítozzon, mert egyesek aludni szeretnének – szólt, majd Malfoy-hoz fordult. – Remélem, találkozunk a Mardekárban – mondta, majd hátat fordítva a nagy szemeket meresztgető fiúknak, belépett a barátaival közös fülkéjükbe és becsukta az ajtót.

Mivel a kinti beszélgetés, kissé felzaklatta, úgy döntött félreteszi a tanulást, elővette az egyik könyvét, amit apjától kapott a nyáron és olvasni kezdett. Közben a zaj elhalt, és a másik fülkében egy furcsa beszélgetés vette kezdetét.

- Ezek szerint, ti ismeritek ezt a lányt Fred? – fordult Ron egyik testvéréhez.
- Igen. Eléggé kellemetlen alak.
- Mardekáros, és állítólag az évfolyamán a legjobb tanuló.
- Valamint, Piton kedvence. Igaz, George? – nézett ikertestvérére Fred
- Így van.

***

A három lány, a mardekárosok asztalánál ülve várta, hogy megkezdődjön a beosztási ceremónia. Beléptek az elsősök, és McGalagony is megjelent a süveggel. Letette a székre, és az dalra fakadt.

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel, és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy s hősi lelkű,
Házad a Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor-ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban,
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland,
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társa.
Hát vegyél fel, és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!

Mikor a süveg befejezte énekét, tapsvihar tört ki. A fejfedő meghajolt, mind a négy asztal felé azután felhagyott a mocorgással. Gabrielle a beosztás alatt végig apját figyelte, aki Mógus professzorral a Sötét Varázslatok Kivédése tanárral beszélgetett. Merengéséből McGalagony hangja zökkentette ki.

- Malfoy, Draco! – Malfoy a nevét hallva magabiztosan ment ki a székhez, és a süveg szinte hozzá sem ért a homlokához máris kiabálta:
- MARDEKÁR!

Malfoy önelégült mosollyal ült le Gabrielle mellé.

- Szia! – köszönt rezzenéstelen arccal a lány.

A fiú is elmotyogott egy „sziát” majd csöndben figyelték tovább a beosztást. Mikor Harry neve hangzott el, a zajszint a tetőfokára emelkedett. Gabrielle belül nagyon rosszul érezte magát, azért ahogy a vonaton a fiúval viselkedett, de tudta, ha ki állt volna mellette, annak nem lett volna jó vége. Ígéretéhez híven nem árulhatta el, hogy Harry és ő testvérek, főleg nem az ifjabb Malfoy előtt, ezért inkább úgy döntött ellenségesen viselkedik a fiúval. Mélázásából a Teszleksüveg hangja zökkentette ki.

- GRIFFENDÉL! – kiáltotta, Harry pedig helyet foglalt a megfelelő asztalnál.

Nem kellett sokat várni és az új Weasley is a Griffendélbe került.

- Gaby, te tudtad, hogy Harry Potter Roxfortba jön? – kérdezte Liza, aki Nathalie-val végig aludta az egész vonat utat.
- Igen – fordult a lányok felé. – Találkoztam vele a vonaton.
- Mikor? – folyt bele a beszélgetésbe Nathalie is.
- Kb. fél órával az után, hogy elaludtatok, veszekedést hallottam, és gondoltam megnézem mi az, mielőtt felébrednétek.
- Nem valami nagy szám ez a Potter – szólt közbe Malfoy.
- Te Draco Malfoy vagy, igaz? – kérdezte nagyot sóhajtva Nathalie.
- Igen. És te ki vagy?
- Nathalie Tomer.
- Én pedig Elizabeth Renwood.
- Á! Már emlékszem. Te vagy Sean Renwood lánya. A tavalyi partin találkoztunk.
- Igen – helyeselt Liza.
- A te apád pedig Marko Tomer, a Minisztérium varázstárgy felügyeleti főosztályáról.
- Valóban – mondta Nathalie.

Mikor az utolsó diákot is beosztották megjelent a vacsora, és a házak kísértetei is belebegtek a nagyterembe.

- Üdvözletem Báróúr! – köszöntötte Gabrielle a Mardekár szellemét, a Véres Bárót.
- Michel kisasszony. – biccentett a szellem. – Remélem az idén is a Mardekáré lesz a Házkupa.
- Ez csak természetes uram – felelte a lány.

Miután befejezték a vacsorát Dumbledore szólásra emelkedett.

- Most, hogy bőségesen ettünk-ittunk, volna még néhány megjegyzésem a félévre vonatkozóan. Elsősorban az elsőéveseknek mondom, hogy az iskolamelletti erdő tiltott terület kivétel nélkül minden tanuló számára. Örülnék, ha ezt egyes felsőbbévesek is az eszükbe vésnék. Frics úr, a gondnok megkért, hogy emlékeztessem a tanulókat: az órák közötti szünetekben ne varázsoljanak a folyosókon. És végül egy utolsó közlemény: Ebben az évben a harmadik emeleti folyosó jobb kéz felöli szakaszára tilos a belépés mindazok számára, akik nem óhajtanak kínok kínjai között távozni az élők sorából.

Miután Dumbledore befejezte, sokan nevetni kezdtek, mások azonban komoly arccal néztek az idős varázslóra.

- Vajon mire vonatkozott Dumbledore az utolsó megjegyzése? – tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést Liza, mikor beléptek a klubhelyiségbe
- Őszintén szólva fogalmam sincs – mondta Gabrielle, miközben helyet foglalt szokásos foteljében.
- Szerintem jobb, ha nem ütjük bele az orrúnkat. Ez inkább a Griffendélesek terepe – jegyezte meg Nathalie.
- Marcus! – kapta el Gabrielle a mellette sétáló Flint karját. – Te mit gondolsz arról, amit Dumbledore mondott a vacsora után?
- Gőzöm sincs, de biztos valami nagydolog lehet.

A három lány még sokáig beszélgetett, és találgatták, milyen titok lehet a háttérben. A klubhelyiség lassan kiürült és a három barátnő is kezdett álmosodni.

- Ideje lenne, aludni menni – mondta Liza elnyomva egy ásítást.
- Igaz. Majd holnap folytatjuk – helyeselt Gabrielle, aki már alig bírta nyitva tartani a szemét.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő