Az első hét hamar elszállt. Péntek reggel Gabrielle korán felment a nagyterembe, gyorsan megreggelizett, majd bevárva barátait elindult az első órájára. Malfoytól megtudta, hogy Harrynek most lesz az első órája az apjával. Délután, a klubhelyiségben, miközben a lányok a házi feladatokkal szenvedtek, ki is faggatta a fiút.

- Hallottam, hogy Longbottom a gyengélkedőre került. Mégis mi történt? – kérdezte gúnyos mosollyal az arcán Gabrielle
- Piton teljesen kiakadt! Az az idióta felrobbantotta az üstjét – válaszolta Malfoy. – Ám ami a legjobb volt, Potterrel is pörölt egy sort. És a Griffendél sem úszta meg pontlevonás nélkül.
- Ez várható volt – jegyezte meg Nathalie, aki ebben a pillanatban fejezte be az utolsó simításokat a bájitaltan leckéjén. – Elvégre, állítólag Potter apja és Piton professzor nem voltak túl jóban.

Miközben Nathalie és Draco a bájitaltan óra részleteit taglalták, Gabrielle-nek megakadt a szeme az egyik asztalon heverő Reggeli Prófétán. A Gringotts-ügy legújabb fejleményei. Olvasta magában a szalagcímet. Gyorsan végigfutotta a szemével a cikket és elgondolkozott. Mélázásából Malfoy hangja szakította ki.

- Ó, ha láttátok volna Potter arcát – szólt távolba meredő tekintettel a fiú.
- Sajnálom, hogy kihagytam, feldobta volna a napomat – mondta Gabrielle, majd az ajtó felé indult, ám miután kinyitotta, még megfordult. – Később találkozunk – szólt, majd kilépett a folyosóra.

Apja lakosztálya felé vette az útját, gondosan ügyelve arra, hogy senki ne lássa, merre megy. Megállt az ajtó előtt és bekopogott. Néhány perc múlva megjelent az ajtóban Piton.

- Miss. Michel… maga mit keres itt? – kérdezte felháborodott hangon a professzor.
- Beszélnünk kell – szólt higgadtan a lány, egy mozdulattal arrébb tessékelte a dühös tanárt, belépett a szobába és becsukta az ajtót maga után.
- Mit keresel itt? Felelőtlenség volt idejönnöd – szólt aggódva Piton.
- Láttad már mit írt a Reggeli Próféta? – kérdezte Gabrielle, figyelmen kívül hagyva apja aggódó szavait.
- Igen, ha a Gringottsban történtekre célzol.
- Ez biztos nem véletlen – töprengett a lány. – Nekem itt valami nagyon bűzlik. Elvégre ki akarna betörni a Gringottsba?
- Ne aggódj emiatt, te csak foglalkozz a tanulással – szólt nyugalmat erőltetve a hangjára Piton.
- Ahogy akarod – vágta rá Gabrielle.

„Ám mindenesetre jobb félni, mint megijedni alapon, nyitva tartom a szemem” – gondolta magában a lány.

- Most menj – sóhajtott az apja –, és nehogy valaki meglásson.
- Óvatos leszek. Szia! – köszönt, majd kilépett az ajtón és visszasétált a klubhelyiségbe.

Piton arcán nyugtalanság jelei mutatkoztak.

- Remélem, nem kezd semmilyen önálló akcióba – sóhajtotta aggódva a férfi, miután az ajtó becsukódott a lány mögött.

***

Néhány nappal később Malfoy fölényes mosollyal az arcán ült le Gabrielle mellé a kandalló elé.

- Mitől van ilyen jó kedved? – érdeklődött a lány, becsukva a könyvet, amit eddig olvasott.
- Lehet, hogy Pottert kirúgják – szólt egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Miből gondolod? – kérdezte meglepetten Gabrielle, ám a gyomra borsó méretűre zsugorodott.

Malfoy elmesélte, hogyan szúrt ki Harryvel és, hogy McGalagony mennyire paprikás volt mikor magával vitte. Gabrielle kissé megnyugodott mikor a fiú megemlítette az igazgatóhelyettest, mert tudta, a nő bizonyára Dumbledore elé vitte Harryt, aki nem hagyja a történteket annyiban.

- Draco mi megyünk vacsorázni! – kiáltott oda Crak.
- Megyek én is – mondta Malfoy. – Te nem jössz? – szólt még vissza az ajtóból Gabrielle-nek
- Én nem vagyok éhes. Nat és Liza pedig már felmentek. Inkább korán lefekszem.
- Rendben, bár lemaradsz arról, milyen képet vág ma este Potter.
- Holnap úgyis ettől lesz hangos az egész iskola, mellesleg nem tartozom a rajongói közé, hogy állandóan a szenvedését nézzem – szólt rezzenéstelen arccal a lány.
- Ahogy akarod. Akkor, jó éjszakát!
- Nektek is és jó szórakozást! – mondta egy gúnyos mosoly kíséretében.

Mikor a szőke fiú és két gorillája kivonult a klubhelységből Gabrielle visszaült a fotelba, és újra kezébe vette az apjától kapott könyvét. Félórával később megjelent két barátnője, akik elmesélték neki, mit tervez Draco az öccse ellen. Amikor a két lány már mélyen aludt Gabrielle ránézett az órájára, ami fél tizenkettőt mutatott. Kikelt az ágyból, gyorsan felöltözött majd elhagyva a klubhelységet kilépett a látszólag üres folyosóra.

- Nocsak, nocsak! Éjszakai séta, Gabrielle? – hallatszott a háta mögül a Véres Báró hangja.
- Nem tudok aludni, és a sétától egy kicsit kitisztul a fejem – szólt farkasszemet nézve a szellemmel.
- Értem, további kellemes estét – mondta sejtelmesen, majd eltűnt a falban.

Gabrielle pedig a trófeaterem felé vette az irányt, azonban amikor odaért egy lelket sem talált ott, ám egy felsőbb emeletről Hóborc hangját hallotta meg.

- MÁSZKÁLÓ DIÁKOK A BŰBÁJTANTEREMNÉL!

Gabrielle gyomra görcsberándult, de elindult a bűbájtanterem felé. Mikor közelebb ért és meghallotta Frics hangját, elrejtőzött egy lovagi páncél mögött.

- Ne húzd az időt, nyögd már ki, merre mentek!
- Nem mondok semmit, ha nem mondod hogy „légyszíves”.
- Rendben: légyszíves.
- SEMMI! Hahaha! Azt mondtam, Nem mondok „semmi”-t, ha nem mondod, hogy „légyszíves”! Hahaha!

Frics szitkozódva ment tovább, otthagyva a röhögő szellemet.

„Itt az alkalom” – gondolta Gabrielle és előlépve rejtekéből egyenesen a hahotázó Hóborc szemébe nézett.

- Kik voltak a diákok, és merre mentek? – kérdezte határozottan.
- Talán csatlakozni akarsz hozzájuk? – kérdezett vissza vigyorogva a szellem.
- Válaszolj, vagy hívom a Bárót – szólt még mindig határozottan. – Vagy talán elfelejtetted mi történt tavaly, amikor nekem támadtál? – kérdezte gúnyosan Gabrielle.

A szellem most alaposabban is szemügyre vette a lányt és ijedt kifejezés ült ki az arcára.

- Arra mentek – mutatott a folyosó vége felé. – Négy elsős griffendéles.
- Köszönöm. – szólt még mindig gúnyosan. – Hóborc! Csald el Friccset minél messzebb a Griffendél klubhelységétől. És még valami, te nem láttál senkit.

Mielőtt a szellem tiltakozhatott volna visszaindult a Mardekár klubhelységébe. Szerencsére a visszaúton senkivel nem találkozott. Másnap reggel Malfoy majd felrobbant a méregtől, mikor meglátta Harryt és griffendéles barátját a reggelinél.

- Mitől vagy ennyire kiborulva? – kérdezte álmosan Gabrielle, mikor a fiú helyet foglalt mellette a mardekár asztalánál.
- Még kérdezed Gaby? – mutatott a griffendél asztala felé.
- Á, már értem – sóhajtott letörten, ám magában megkönnyebbült, hogy sikerült áthúznia Malfoy számításait.
- Tegnap este kihívtam Pottert egy párbajra, persze be akartam húzni a csőbe, és szóltam Fricsnek hol lesz ő és Weasley, de ez az idióta gondnok nem volt képes elkapni őket – mondta dühösen Malfoy.

Egy héttel később Gabrielle az egyik folyosón beleütközött Malfoyba, aki szemmel láthatólag nem volt túl jó hangulatban.

- Vigyázz már! – szólt ingerülten a fiú.
- Malfoy? – nézett rá meglepetten a lány. – Megint Potter miatt vagy így kiakadva?
- Á, Gabrielle te vagy az? – váltott mézesmázosabb hangnemre. – Igen, miatta – válaszolt a lány kérdésére. – Elegem van ebből a tanárok kedvencéből.
- Mégis mi történt?
- Kapott egy seprűt.
- De az elsősöknek nem lehet saját seprűjük?! – nézett meglepetten a lány. – Mégis mért tennének vele kivételt?
- Ez az. Csak azért mert Ő Harry Potter – pufogott tovább a fiú.

***

Eljött a Halloween délután Gabrielle éppen a könyvtár felé sétált mikor, valaki majdnem felborította.

- Hé! Nézz a lábad elé! – kiáltotta utána, de mikor megfordult, hogy jobban szemügyre vegye, ki volt az, látta, hogy egy griffendéles elsős az, akinek potyogtak a könnyei. – Vajon miért sír? – suttogta maga elé, miután látta a lányt eltűnni a mosdóban.

Később mikor már a nagyteremben ült és a vacsoráját fogyasztotta az SVK tanár berontott a kétszárnyú ajtón és a tanári asztalhoz sietett.

- Egy troll van… a pincében. Ezzel nem várhattam.

Azzal a padlóra roskadt, és elájult. Mikor Lisa meglátta, hogy a Sötét varázslatok kivédése tanár összeroskadt a padlón nagyon megrémült. Az igazgató utasította a prefektusokat, hogy kísérjék a diákokat a hálókörletekbe. Fél órával később Piton jelent meg a klubhelyiségben.

- A veszély elmúlt, azonban holnap reggelig már senki nem hagyhatja el a pincét – mondta hidegen.

Másokkal ellentétben Gabrielle-nek megakadt a szeme apja lábán, amin egy csúnya seb éktelenkedett. A professzor is észrevette, hogy a lánya nem a szemébe néz, hanem a sérülését figyeli, így köpenyével eltakarta a lábát, majd otthagyta a megszeppent diákokat.

- Mindjárt jövök – fordult Gabrielle barátaihoz.
- Hová mész? – kérdezte Lisa, aki még mindig sokkos állapotban volt.
- Valamit meg akarok kérdezni Piton professzortól.
- De, hallottad, te is, hogy mit mondott. Senki nem hagyhatja el a pincét – mondta Nathalie
- A pincét, nem is hagyom el. Az irodájában szándékozom beszélni vele, és ha jól tudom, az itt van a pincében.

Gabrielle otthagyva döbbent barátait kilépett a folyosóra, ám nem állt meg apja irodája előtt, hanem tovább ment a lakosztályát rejtő ajtóhoz és bekopogott.

- Tessék! – hallatszott egy ingerült kiáltás odabentről.

Gabrielle belépett az ajtón és elég csúnya látvány tárult a szeme elé. Apja egy széken ülve próbálta rendbe hozni a sebet a lábán.

- Mit keresel itt? – kérdezte Piton, kissé talán túl ingerülten, miközben talárjával letakarta a sérült végtagot.
- Aggódtam érted – jelentette ki Gabrielle és közelebb lépett a férfihez.
- Jól vagyok, de most menj vissza a klubhelyiségbe mielőtt még valaki gyanút fog.
- Nem lesz baj, de tudni akarom mi történt, mert ezt a sebet tuti, hogy nem egy troll csinálta. Előbb nézném kutyaharapásnak.
- Ez csak a tanárokra tartozik, nem mondhatok semmit.
- Ahogy akarod, de legalább a sebet had segítsek ellátni – kérlelte apját a lány.

Piton a nyár folyamán látta, hogy lányának igen jó érzéke van a gyógyításhoz, ezért úgy döntött beleegyezik.

- Nem bánom, de miután elláttad, rögtön visszamész – jelentette ki végül Perselus.
- Rendben.

Gabrielle azonnal a szertárba ment és néhány perc múlva, jó pár bájitalos fiolával a kezében tért vissza. Miután már majdnem teljesen rendbe hozta a sebet, ígéretéhez híven elbúcsúzott apjától és visszaballagott a mardekár klubhelyiségébe.

„Előbb betörnek a Gringottsba, most meg egy troll kószál az iskolában. Valami nincs itt rendjén” – törte a fejét Gabrielle miközben szobatársai, mellette már az igazak állmát aludták.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő