Gabrielle negyedik évét kezdte a Roxfortban. A Mágiaügyi Minisztérium különleges intézkedéseket vetett be, mert egy hírhedt Halálfaló, Sirius Black megszökött Azkabanból, a varázslók börtönéből. Már jócskán benne jártak a télben és közeledett a karácsony. Gabrielle Roxmortsban a Három seprűben ült, hogy kiszellőztesse a fejét két tananyag bemagolása között, mikor belépett az ajtón McGalagony, Flitwick, Hagrid és Cornelius Caramel a mágiaügyi miniszter. Nem igazán foglalkozott velük, csak akkor emelte fel a fejét mikor meghallotta anyja nevét.

- Hát persze – szólt Caramel – Potter az összes barátja közül Black-ben bízott meg a legjobban, s ez azután sem változott, hogy kikerültek az iskolából. Mikor James feleségül vette Lilyt, Black volt a násznagy, és később ő lett Harry keresztapja is. Ezt persze sosem mondtuk el Harrynek. Képzelhetik, mennyire felkavarná őt, ha megtudná.

- Azért mert Black átállt Tudjukki oldalára? – suttogta Madam Rosmerta

- Rosszabbat is tett annál, kedvesem – Caramel még jobban lehalkította a hangját, s szinte motyogva folytatta. – Potterék ugyanis annak idején tudomást szereztek róla, hogy Tudjukki feni rájuk a fogát. Dumbledore-nak aki minden erejével harcolt Tudjukki ellen, megbízható kémek jelentették a dolgot, s ő azonnal figyelmeztette Jameset és Lilyt. Azt tanácsolta nekik, hogy rejtőzzenek el. No persze, Tudjukki elől nem volt olyan könnyű elbújni. Dumbledore úgy vélte, hogy a Fidelius bűbájt kell alkalmazniuk.

Gabrielle-t teljesen ledöbbentette, amit hallott. Mivel olvasott már a Fidelius bűbájról és tudta, hogy kizárólag az adhatta ki a hollétüket, akit titokgazdának neveztek ki, így ezek után nem volt nehéz kitalálnia hogy Black volt az anyja és James Potter titokgazdája. Ugyan Dumbledore elmondta neki, hogy az anyját és James Pottert elárulta egy barátjuk, de álmában sem gondolta volna, hogy ez az ember Sirius Black volt. Az meg végképp nem jutott volna eszébe, hogy ilyen aljas módon árulta el őket.

Elmélkedéséből Madam Rosmerta hangja zökkentette ki.

- De nem sikerült kereket oldania – mondta a nő, s a hangjában némi elégtétel csengett. – A minisztérium emberei már másnap elkapták.

- Bár úgy lett volna – morogta keserűen Caramel. – De nem mi találtuk meg, hanem a kis Peter Pettigrew, Potterék másik barátja. Semmi kétség, eszét vette a gyász, s mivel tudta, hogy Black volt a Potter család titokgazdája, a nyomába eredt.

Gabrielle úgy érezte, így is túl sokat hallott. Otthagyta a vajsör árát az asztalon és amilyen gyorsan csak tudott kirohant a kocsmából. A tanárok és Caramel felkapták a fejüket, a távozó lányt figyelve, de nem foglalkoztak vele.

Másnap hajnalban, úgy döntött utána jár annak, mennyit tud Harry az egészről, ugyanis két barátja jelenvolt előzőnap a kocsmában és több mint valószínű, hogy ők is hallották a beszélgetést. Eljött az ideje, hogy hasznát vegye a tiltott tudásnak, amit elsajátított.

Felgyalogolt a Griffendél toronyhoz, és amíg azon töprengett, hogyan juthatna be, megpillantott egy vörös igencsak jól táplált kandúrt. A portré, ami a klubhelyiséget rejtette kinyílt és Hermione dugta ki rajta a fejét. Több sem kellett Gabrielle-nek, míg a lány a macskával volt elfoglalva, addig ő felvette animágus formáját és besurrant a griffendéles lába mellett és elbújt az egyik sarokban.
A macska, akit Gabrielle látott, most elfeküdt Harry lábánál, azonban egyikük sem sejtette, hogy a szobában nem csak egy állat tartózkodik. Az egyik sarokban egy koromfekete kék szemű cica hegyezte a fülét.

- Figyelj Harry… – Hermione gyors pillantást váltott Ronnal. – Tudom, hogy nagyon felkavart, amit tegnap hallottunk. De ez nem ok arra, hogy butaságot csinálj.

- Milyen butaságot?

- Mondjuk, hogy elkezded keresni Backet – felelte élesen Ron.

Harry hallgatott.

- Ugye nem akarod megkeresni? – kérdezte Hermione.

- Black nem ér annyit, hogy meghalj miatta – tette hozzá Ron.

- Tudjátok, mit látok és hallok, valahányszor egy dementor a közelembe jön?

A két másik a fejét rázta

- Hallom, ahogy az anyám sikoltozik és könyörög Voldemortnak. Ha nektek kellene ilyet végighallgatnotok, ti se felejtenétek el egyhamar. És, ha megtudnátok, hogy egy olyan ember, akit a szüleitek a barátjuknak hittek, elárulta őket és rájuk uszította Voldemortot…

- Akkor sem tehetsz semmit! – csattant fel Hermione. – A dementorok majd elfogják Blacket, és visszaviszik Azkabanba, ahová való!

- Hallottátok mit mondott Caramel. Blackre nincs olyan hatással Azkaban, mint a többi emberre. Neki ez nem büntetés.

Ugyan a három barát nem vette észre, de a macska a sarokban még jobban hegyezni kezdte a fülét, mint eddig.

- Mire akarsz kilyukadni? – kérdezte nyugtalanul Ron. – Talán… talán meg akarod ölni Blacket?

- Miket beszélsz – kiáltott fel rémülten Hermione. Harry senkit nem akar megölni! Ugye Harry?

Harry nem válaszolt.

- Malfoy tudja – szólalt meg hirtelen. – Emlékeztek, mit mondott nekem bájitaltanórán? Én a helyedben bosszút állnék. Magam kapnám el Blacket.

- Malfoy tanácsát akarod megfogadni a miénk helyett? – fakadt ki Ron. – Tudod, mit küldtek el Pettigrew anyjának, miután Black végzett a fiával? Apa elmesélte nekem. A Bűbáj-rend arany fokozatát és Pettigrew ujját egy dobozban. Az volt a legnagyobb darab, ami egyben maradt belőle. Black dühöngő őrült, Harry. Nagyon veszélyes…

Két barátja próbálta lecsillapítani Harryt. Ron javasolta, hogy látogassanak le Hagridhoz, mivel már látszott rajta, hogy unja a témát. Hermione ellenezte az ötletet, de Harrynek tetszett így végül a lány beadta a derekát. Mikor kiléptek a klubhelyiségből, a fekete macska észrevétlenül követte őket, ám a folyosón leszakadt tőlük.

Behúzódott egy sötét sarokba és néhány perccel később, Gabrielle állt a fekete macska helyén.

„Tehát, Harry is ott volt és hallotta mi történt” – gondolta Gabrielle miközben visszaindult a mardekár klubhelyiségébe.

Tudta, hogy Sirius Black és James Potter jó barátok voltak, hiszen Perselus rengeteget mesélt neki, az úgynevezett Tekergőkről. Ám mivel azzal is tisztában volt, hogy apja kémként ugyan, de a halálfalók közé tartozott, így nem értette, a férfi mért nem említette neki, hogy Sirius Black is Voldemort követője volt.

Gabrielle úgy érezte, nem áll össze a kép. Az eddigi kihágásaival ellentétben, amiknek megesküdött, hogy egy kivételével véget vet, ez most más volt. Ez nem csak egy apró dolog, amitől Harryt akarja megóvni, hanem személyes ügy. Sirius Black megölette az anyját, és ugyan Perselus figyelmeztette, hogy ne üsse bele az orrát olyanba ami, nem rá tartozik, de ezt az ügyet nem hagyhatta annyiban.

***

- Amióta Malfoyt megtámadta az a hippogriff, másról sem tud beszélni, mint, hogy az apja teljesen kiakadt – jegyezte meg este a vacsoránál Nathalie.

- Nem csodálkozom rajta, de legalább az a behemót most megtanulja, hogy nem lehet játékszerként kezelni egy ilyen vadállatot – bólogatott Lisa, majd Gabrielle-hez fordult. – Neked mi a véleményed?

- Miről? – nézett barátnőjére értetlenül Gaby.

- Mostanában, olyan vagy, mint egy holtkóros. Mióta Sirius Black másodjára is betört a kastélyba, azóta, mintha nem lennél önmagad – mondta Nathalie.

- Már az utolsó kviddics meccs óta ilyen furcsa – szállt vitába barátnőjével Lisa.

Gabrielle csak hümmögött, de nem igazán figyelte a beszélgetést. Gondolatai folyamatosan Sirius Black körül keringtek.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő