Ahogy mindenkit, Gabrielle-t is megviselték a Trimágus tusa harmadik fordulója után történt események. Dumbledore, és Harry bejelentése, miszerint Voldemort visszatért, felbolygatta az egész varázsvilágot. Gabrielle, mint minden nyáron, most is a szünet első hetét, nevelőszüleinél töltötte. Mikor vasárnap reggel visszautazott a Roxfortba, Úgy döntött felkeresi az igazgatót. Tudni akarta mi van Harryvel.

- Remek – húzta gúnyos mosolyra a száját, mikor az iroda előtt álló kőszörny elé ért. – Nem tudom a jelszót.

- Talán engem keresel Gabrielle? – hallotta meg a háta mögül Dumbledore hangját.

- Igen professzor úr – válaszolt illedelmesen a lány. – A tavaly, év végén történt eseményekről lenne szó.

Dumbledore bólintott és beinvitálta a lányt az irodájába. Az igazgató, helyet foglalt az íróasztala mögötti székben, Gabrielle pedig leült egy azzal szemben lévő székre.

- Először, szeretnék köszönetet mondani önnek – kezdte Gabrielle.

- Köszönetet? Miért?

- Azért, mert nem árulta el apámnak, hogy negyedikben, mikor Sirius Black itt járt, én találkoztam, sőt, beszéltem vele.

- Így tartottam helyesnek, hiszen te is tudod, hogy apád nem kedveli túlzottan Siriust.

- Értem, viszont, nem csak azért jöttem, hogy hálálkodjak. Professzor úr, én nagyon aggódom Harryért – tért a lényegre a lány. – Eddig minden évben bajba került.

- Soha nem hagynám, hogy baja essen – szólt kedvesen Dumbledore.

- Tudom, és minden tiszteletem az öné, de még maga sem tudta megakadályozni, hogy az elmúlt évek mindegyikében galibába keveredjen.

- Idén, fokozottan odafigyelünk rá.

- Ez mind szép, és jó, de itt, az iskolában nem tudják folyamatosan figyelni minden lépését.

Dumbledore érdeklődve hallgatta Gabrielle-t, kíváncsi volt, hogy mire akar kilyukadni a lány.

- Mert, eléggé furcsa lenne, és persze nem is lenne rá lehetőség, hogy valaki folyton szemmel tartsa – folytatta Gabrielle, mikor látta, hogy az igazgató nem szándékozik közbe szólni.

- Ebben igazad van – szólt elgondolkodva Dumbledore. – Ám, mi megteszünk mindent, hogy megvédjük. Elvégre, éppen ezért jött létre a Főnix rendje.

- Engedje meg, hogy segítsek. Hiszen Harry a testvérem.

- Mi jár a fejedben? – kérdezte mosolyogva Dumbledore, és szemei pajkosan csillogtak félhold alakú szemüvege mögött.

- Én, szemmel tartom Harryt, cserébe csupán annyit kérek, hogy vegyen be engem is a rendbe.

Dumbledore arcáról eltűnt a mosoly, és átadta helyét az aggódásnak.

- Ez igen csak komoly kérés.

- Tudom, és azt is, hogy nem veszélytelen, de a nevelő anyám mindig azt mondta nekem, hogy kockázat nélkül nincs eredmény. Az egész élet, kockázatok sorozata, aki nem kockáztat soha, az nem is él igazi életet.

- Sok igazság van abban, amit mondasz, de biztos, hogy jól meggondoltad?

- Igen – válaszolt határozottan a lány.

- Nem bánom, de van egy feltételem – szólt nagyot sóhajtva Dumbledore.

- Mi lenne az? – kérdezte kíváncsian Gabrielle.

- Beavatunk a rend dolgaiba, és részt vehetsz a gyűléseken, de van egy dolog, amiről kizárólag a rend felnőtt tagjai tudhatnak.

- Ha arra akar kilyukadni, hogy az a feltétele, hogy ne kérdezősködjek erről a valamiről, benne vagyok.

Dumbledore, igen csak meglepődött a lány válaszán. Nem gondolta, hogy Gabrielle ilyen könnyen beleegyezik az alkuba.

- Ha ez, ennyire fontos, bizonyára meg van rá az oka, hogy titokban akarja tartani.

- Akkor ezt megbeszéltük – jelentette ki az igazgató. – Azonban, engem könnyű volt meggyőznöd, de apád nem hiszem, hogy beleegyezik.

- Ő is tudja, hogy ha Harryről van szó, hajthatatlan vagyok.

Dumbledore, csak sejtelmesen elmosolyodott, majd felállt és a kandallóhoz lépve egy dobozból hopp port szórt a lángok közé, amik azonnal zöldre színeződtek.

- Perselus, kérlek, gyere át az irodámba – beszélt bele a tűzbe.

Az igazgató visszaült a székébe és néhány perc múlva megjelent a kandallóban Piton. Kilépve a szőnyegre, leporolta a talárját és körülnézett a szobában. Kíváncsian pillantott körbe, majd tekintete megállapodott a lányán.

- Miért hivattál?

- Gabrielle, be szándékozik lépni a Főnix rendjébe – csapott rögtön a közepébe az igazgató.

Piton, először köpni-nyelni nem tudott.

- Ez valami vicc? – nézett először barátjára, majd a lányára, de mindkettejük arca komolyságot tükrözött.

- Szó sincs tréfáról – szólt komolyan a lány.

- Erről szó sem lehet – jelentette ki Piton ellentmondást nem tűrő hangon. – Albus – fordult az igazgatóhoz. – Gabrielle még gyerek.

- Segíteni akarok. Harry a testvérem, és meg akarom védeni.

- Nem, nem és nem. Mondtam már, hogy szó sem lehet róla.

- Perselus, a lányod felajánlotta, hogy az iskolában szemmel tartja Harryt, és csak annyit kért cserébe, hogy csatlakozhasson a rendhez.

- De, Albus…

- Perselus, ha nem bízol bennem, akkor azt mondd a szemembe – szakította félbe apját Gabrielle. – Nem vagyok már kisgyerek, és lásd be felelőtlen sem.

- Ha ilyen kéréssel állsz elő, akkor én nem állítanám, hogy nem vagy felelőtlen – szólt, nyugalmat erőltetve a hangjára Piton. – Anyádat sem tudták megvédeni a rend tagjai. Miből gondolod, hogy hagyom, hogy elveszítselek, mikor még meg sem találtalak igazán.

Gabrielle megdöbbenve hallgatta apját. Soha nem gondolta volna, hogy ez a komoly és távolságtartó férfi, ilyen nyíltan képes kinyilvánítani az érzéseit.

- Apám, nem a rend tagjai felelősek anyám haláláért. Az, hogy nem tudták megvédeni, nem az ő hibájuk volt. Egy olyan gonosz, sötét mágus, mint Voldemort, ha igazán végezni akart velük, megtalálta volna a módját – mondta komolyan Gabrielle.

Piton arca egy másodpercig döbbenetet tükrözött, mikor meghallotta a megszólítást, ám pillanatokon belül rendezte vonásait.

- Neked sem engedem meg, ahogy Potternek sem, hogy nevén nevezd a Nagyurat.

- Mért nem tudod, keresztnevén szólítani a testvéremet? – fakadt ki a lány. – Ne haragudj rá, anyám miatt, ö értem is megtette volna ugyanezt. Hiszen mindketten a gyerekei voltunk.

- Ez igaz, de neki más az apja.

- De az anyánk ugyanaz. Ugyanakkor, gondolj bele, ha te ennyire elítéled Harryt az apja miatt, akkor nekem mennyi előítélettel kellene szembenéznem, ha kiderülne, hogy te vagy az apám. Mellesleg, lehetett valami közös bennetek James Potterrel, ha mindketten ennyire szerettétek anyát.

- Jól van, jól van – vágta el a veszekedést Dumbledore, akit igen csak megdöbbentett, hogy ennek a határozott kislánynak, milyen hatalma van a zord, mogorva és mindig higgadt Perselus Piton felett.

- Apám, azt hiszem, meggyőztelek, és most már nem lesz akadálya, hogy én is tagja legyek a Főnix rendjének.

- Beleegyezek, bár nem örülök neki.

Dumbledore és Gabrielle elmondták Perselusnak, hogy miben állapodtak meg. Mikor elérkeztek az igazgató feltételéhez, a két férfi sokatmondó pillantást váltott. Piton is elismerte, hogy annak ellenére, hogy félti a lányát, Gabrielle rátapintott a lényegre. Nem őrizhetik Pottert a nap huszonnégy órájában.

- Jut is eszembe, most hogy itt vagy ezt – vett elő az igazgató a talárja zsebéből egy borítékot –, személyesen is átadhatom.

- Köszönöm – mondta Gabrielle és elvette a feléje nyújtott levelet.

- A vizsga eredményeid – magyarázta Dumbledore a lány értetlen arcát látva.

A lány, felbontotta a borítékot, kivett belőle egy összehajtott pergament, széthajtotta, és olvasni kezdte.

A RENDES BŰBÁJOS FOKOZAT
VIZSGA EREDMÉNYEI

Sikeres vizsga Sikertelen vizsga

Kiváló (K) Hitvány (H)

Várakozáson felüli (V) Borzalmas (B)

Elfogadható (E) Troll (T)


Lily Gabrielle Michel vizsgaeredményei:

Asztronómia: V
Átváltoztatástan: K
Bájitaltan: K
Bűbájtan: K
Gyógynövénytan: V
Legendás lények gondozása: E
Mágiatörténet: V
Sötét varázslatok kivédése: V

Mikor befejezte az olvasást, a lapot apja kezébe nyomta. Piton átvéve a pergament, dagadt a büszkeségtől.

- Gondolkoztál már azon, hogy mit szeretnél csinálni, a Roxfort után? – kérdezte szinte csevegő hangon Perselus.

- Azt hiszem, legszívesebben aurornak mennék – jelentette ki Gabrielle.



- Ennek semmi akadálya, a RAVASZ előkészítőkre, akkor a következő tantárgyakból kell felkészülnöd: Átváltoztatástan, Bájitaltan, Bűbájtan és Sötét varázslatok kivédése – mondta mosolyogva Dumbledore.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő