Két nappal az igazgatói irodában történt beszélgetés után, Dumbledore rendkívüli gyűlésre hívta össze a rend néhány tagját. Mikor Gabrielle és az igazgató beléptek a Grimmauld téri házba, a rend főhadiszállására, a konyhában már javában folyt a beszélgetés. Azonban, abban a pillanatban néma csend lett, amint a páros belépett a helyiségbe.

Minden szem Gabrielle-re szegeződött. A lány végignézett a társaságon, akik egy hosszú asztalnál ültek.

- Nos, akkor először bemutatnám a társaságot – törte meg a kínossá váló csöndet Dumbledore.

- Ő – mutatott egy kissé pufók, vörös hajú asszonyra – Molly Weasley, a mellette álló úr pedig a férje Artúr.

Gabrielle aprót biccentett.

- Aztán, Remus Lupint, és Alastor Mordont, már ismered, mellette a hölgy, Nymphadora Tonks – sorolta tovább Dumbledore, ám Gabrielle kiszúrta, hogy a hölgynek, aki mellesleg rózsaszín hajával, igen csak kitűnt a többiek közül, valami nagyon nem tetszett.

Mikor az öreg mágus Siriushoz ért, Gabrielle sokatmondó pillantást vetett Dumbledore-ra, aki vette az üzenetet.

- Ő pedig Sirius Black, akiről kiderült, hogy ártatlan.

Gabrielle arca semleges maradt, azonban Sirius nehezebben tudta elrejteni örömét, hogy ismét láthatja a lányt. A hirtelen beállt csöndet Mrs. Weasley törte meg.

- Ki ez a lány Dumbledore?

- Ő itt Lily és Perselus lánya, Gabrielle.

Megint kínos csend telepedett rájuk. Látszott rajtuk, hogy próbálják megérteni és feldolgozni az új információt.

- Ez valami vicc? – tette fel, a mindenkit foglalkoztató kérdést Lupin, de nem Gabrielle-re, vagy Dumbledore-ra hanem Pitonra szegezte tekintetét.

- Biztosíthatlak, hogy szó sincs tréfáról – szólt csendesen, mégis határozottan Dumbledore, magára vonva ezzel, a többiek figyelmét. – Gabrielle egy évvel Harry születése előtt született.

Az igazgató elmesélte Gabrielle történetét, mikor befejezte, leült, és intett a lánynak, hogy foglaljon helyet ő is.

- Ha ennyire fontos volt, ezt eltitkolni mindenki elöl, akkor mért hoztad most őt, ide? – kérdezte Lupin.

- Azért, mert a kisasszony mától, hivatalosan is a rend tagja – jelentette ki nemes egyszerűséggel Dumbledore, mintha csak a másnapi időjárásról beszélne.

- Albus, ő egy gyerek, nem tehetjük ki ekkora veszélynek – szólt közbe aggódó hangon Mrs. Weasley.

- Ő már nem gyerek Molly. Sokkal, több intelligenciával, ráérző képességgel rendelkezik, mint sok felnőtt. Ezerszer komolyabb és megfontoltabb.

- Black, te honnan tudod, hogy milyen a lányom? Belelátsz talán, vagy más módon ismered? – kérdezte Piton, Sirius szemébe fúrva a sajátját, de a másik elfordította a tekintetét.

- Nem, nem – szabadkozott, majd a lányra nézve folytatta. – Csak következtetek abból, ahogy köztünk, úgynevezett felnőttek között viselkedik.

- Hohó – hallatszott egy mély hang az asztal túl végéről. – Ez mind szép, amit elmondtatok, de a Rendben, komoly, nagy tudású varázslók és boszorkányok vannak. Bizonyítsa be, hogy mit tud.

- Rémszem! Csak nem képzeled, hogy ekkora veszélynek tesszük ki ezt a kislányt? – sápítozott Mrs. Weasley.

- Részemről semmi akadálya – szólt közbe Gabrielle.

- Nincs szükség ilyesmire – szólt határozottan Dumbledore.

Gabrielle észrevette, hogy Mrs. Weasley fellélegzett, azonban Dumbledore folytatta, a hatásszünettel megszakított mondókáját.

- Ugyanis az előbbi kijelentésem, miszerint Gabrielle mostantól a Rend tagja, nem szavazásra bocsátott vitatéma volt, hanem kész tény.

- De, hát Albus, lehet, hogy 16 éves, de attól még egy gyerek. Ha ez a kislány bekerül közénk, az ikrek jogosan fogják követelni, hogy ők is tagjai legyenek a Rendnek.

- Ne aggódj, Molly, Gabrielle feladata csupán annyi, hogy megfigyelés alatt tartja Harryt a kastélyban. Ahogy Sirius is mondta, komoly, megbízható lány. Hozzáteszem, ne aggódj, a fiaid miatt, mert Gabrielle feladatának lényege, hogy titokban történjen. Így az ikrek, nem fognak tudni semmiről.

- Ugyan, egy cseppet sem értek egyet veled Albus, azonban, nagyon remélem, hogy tudod, mit csinálsz – jegyezte meg lehajtott fejjel az asszony.

***

Gabrielle már egy hónapja volt a Rend tagja, és ezzel sok érdekességet megtudott. Sirius többször megkörnyékezte, hogy beszélni akar vele, de mivel Perselus mindegyik esetben jelenvolt, Gabrielle nem akart kockáztatni. Egyik nap, hajnalban Piton gondterhelten ült le a lakosztályuk nappalijában, és Gaby hiába kérdezősködött, ám a férfi, folyton azt hajtogatta, hogy ha megtud valamit, akkor elmondja.

Négy nappal később, este, sürgős gyűlést hívtak össze. Perselus és a lánya, pillanatok alatt egy londoni kis utcán találta magát. Csuklyájukat a fejükbe húzva léptek be a főhadiszállásra. Mint az eddigi egy hónap alatt, a gyűlések alkalmával mindig, most is a lépcső tetején ott álltak a Weasley gyerekek és figyelték az érkezőket. Gabrielle, apjával ellentétben, aki levette köpenyét, ő még jobban magára húzta csuklyáját.

- Mi történt? – kérdezte mikor az ajtó becsukódott mögötte és levette a csuklyát a fejéről.

- Dementorok támadták meg Harryt, négy napja – válaszolt Mr. Weasley.

Gabrielle ereiben megfagyott a vér.

„Tehát, Perselus ezért nem mondott semmit, mert ő már tudta mi történt, és nem akarta, hogy aggódjak” – gondolta, miközben vetett egy gyors pillantást apjára, akin látszott, hogy nem most hall először a történtekről.

Eddig reménykedett benne, hogy nem öccse miatt hívták össze a rendkívüli gyűlést, de a férfi kijelentése után aggódása csak fokozódott. A belső vihar ellenére arca higgadtságot és nyugalmat tükrözött.

Mrs. Weasley rosszalló pillantást vetett férjére, majd Gabrielle mellé lépett és megszólalt.

- Harrynek, nem történt baja, és nemsokára idehozzák – jegyezte meg az asszony.

Gabrielle fellélegzett, bár az arcán most sem lehetett érzelmi változást észrevenni.

- Csinálok neked egy forrócsokoládét – mondta nyugtatónak szánt hangon a nő.

- Köszönöm, de nem kérek – jelentette ki Gabrielle leülve az asztalhoz.

- Jól fog esni, hidd el, és készítettem szendvicseket, egyél egyet – szólt a lány elé csúsztatva egy megpakolt tálcát.

- Köszönöm a kedvességét Mrs. Weasley, de nem vagyok sem éhes, sem pedig szomjas.

- De hát, olyan soványka vagy.

- Olyan az alakom, amilyen, és ezen nem kívánok változtatni. Egyébként pedig, köszönöm, hogy így aggódik értem, és nem akarok udvariatlan lenni, de nekem már van egy nevelőanyám és elég, hogy az ő szentbeszédeit végig kell hallgatnom, nem kell, hogy más is kioktasson.

Az asztalnál ülőket ledöbbentette a lány válasza. Még Piton is meglepődött arcot vágott, azonban néhány másodpercen belül rendezte arcvonásait.

- Sajnálom, ha megbántottam, de ez az igazság. Sosem voltam az a fajta, aki szereti, ha babusgatják.

Piton felállt és a mosdó felé vette az irányt. Sirius, épp végszóra lépett be a konyhában. Gabrielle vállára téve a kezét megszólalt.

- Beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte.

- Persze – mondta a lány és felállt, majd arcába húzta a csuklyáját. – Hol?

- A nappaliban.

A többiek kíváncsi tekintettel néztek a távozók után. A páros, kilépve a konyhaajtón hangokra lett figyelmes a lépcső felöl.

- Vajon ki ez a csuklyás? – hallatszott Ron suttogó hangja.

Belépve a nappaliba, miután az ajtó becsukódott Gabrielle levette a csuklyáját, és leült az egyik kanapéra.

- Miről akartál beszélni velem? – kérdezte.

- Meg akartam köszönni, hogy segítettél – szólt kedvesen a férfi és ő is leült a kanapéra a lány mellé. – Dumbledore elmondta, hogy a te közbenjárásodnak köszönhetően jött el hozzám, amikor elfogtak.

- Én is köszönöm, hogy nem árultad el, apám előtt, hogy már találkoztunk.

- Sajnálom, hogy majdnem elszóltam magam.

- Semmi baj, sőt köszönöm, hogy kiálltál mellettem és örülök, hogy legalább te, nem tekintesz gyereknek – szólt, egy apró puszit nyomva a férfi arcára.

Siriust meglepte a gesztus, de valamiért melegséggel töltötte el a lány effajta közeledése.

- Jobb, ha visszamegyünk, mielőtt apám gyanakodni kezd – jegyezte meg Gabrielle.

Még éppen időben értek vissza a konyhába, mivel Perselus akkor lépett be mikor leültek. Ajtónyitódás hallatszott, majd emberek özönlötték el a bejárati folyosót. Mrs. Weasley kiment, hogy fogadja az érkezőket. Mivel kint mindenki suttogva beszélt, Mrs. Black alvó portréja miatt, ezért semmit nem lehetett hallani. Mikor az újonnan érkezett rendtagok is helyet foglaltak a konyhában, elkezdődött a gyűlés. Ki derült, hogy Harry valóban jól van, azt viszont senki nem értette, hogy kerülhettek dementorok Little Whingingbe.

Amikor véget ért a tanácskozás, Perselus és Gabrielle felálltak, elköszöntek a rendtagoktól, a lány felvette a kabátját, fejébe húzta a csuklyáját, és kiléptek a konyhából. Sokan követték őket, azok közül, akik nem szándékoztak tovább a főhadiszálláson maradni.

Mrs. Weasley, felsietett a lépcsőn, valószínűleg azért, hogy értesítse a gyerekeket, véget ért a gyűlés és mehetnek vacsorázni. Az asszony nem maradt fent sokáig, hamar visszatért a konyhába, hogy előkészítse az ételt. A csoport néhány perc múlva távozott, és Gabrielle és Perselus is hazatértek a Roxfortba.

A kastélyra csend borult, és Gabrielle is rég az igazak álmát aludta, mikor a Grimmauld téri ház egyik emeleti szobájában még égett a villany.

- Ron, ki volt az a csuklyás alak Piton mellett? – kérdezte Harry, a már félig alvó barátjától.

- Gőzöm sincs – válaszolta a fiú. – Többször láttuk itt, de az arcát még soha nem mutatta meg, és mindig Pitonnal érkezik, és távozik. Hermione, mindig azt mondja, hogy biztos van rá oka, hogy elrejtse az arcát, de szerintem itt valami nagyon nem stimmel. Mellesleg feltűnt, hogy Siriusszal elég jóban van.

- Értem – mondta Harry elnyomva egy ásítást.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő