Kiderült, hogy Perselusnak részben igaza volt. Hála, Malfoy nagy szájának, Gabrielle folyamatosan értesült Umbridge és az öccse minden összezörrenéséről. Most, hogy a rend tagjaként kellett szemmel tartania Harryt, azt hitte, könnyebb lesz, de tévedett. A rengeteg házi feladat, és Umbridge kijátszása, nagyban megnehezítette a dolgát.

- Ezt nézd meg – adott Gabrielle kezébe egy reggeli Prófétát Malfoy, mikor egyik este a lány és két barátnője a leckéjüket írták a klubhelyiségben.

Gabrielle végigfutotta szemével az újságot, majd pillantása megállapodott egy cikken.

- Mit ír? – kérdezte Nathalie és Lisa kíváncsian.

Gabrielle felnézett az újságból, és Draco önelégült képével találta szembe magát. Nem tudta mit mondjon, csak azt, hogy ezt, mindenképpen meg kellene beszélje Dumbledore-ral.

„Ha Umbridge a tanárokat ellenőrizheti, akkor…” – hirtelen elakadt. – „Most már, értem mire célzott Draco, mikor az évnyitón azt mondta, sok minden meg fog változni.”

Miközben gondolkodott, Nathalie kivette a kezéből az újságot, és olvasni kezdte.

- Draco, ez a holnapi szám – jegyezte meg a lány ránézve a papír sarkán lévő dátumra.

- Tudom – szólt vigyorogva a fiú. – Apám, megjelenés előtt kapott egy tiszteletpéldányt, és elküldte nekem. Egyébként, őt is említik a cikkben.

- Tényleg – szólt Nathalie és kiterítette az újságot az asztalra.

- Mi a véleményed? – fordult a fiú Gabrielle-hez.

- Nem árt, ha néhány tanárt ellenőriznek – jegyezte meg a lány.

Miután kellőképpen kitárgyalták a másnapi vezércikket, Malfoy elköszönt, és álmosságra hivatkozva elvonult lefeküdni.

- Gaby, miért voltál ilyen merev? – kérdezte Lisa mikor, már csak ők hárman ültek a klubhelyiségben?

- Mire célzol? – nézett értetlenül barátnőjére Gabrielle.

Lisa és Nathalie tekintete találkozott egy pillanatra, és összemosolyogtak, majd válaszolt.

- Gabrielle, a bájitaltan a kisujjadban van, de a pasikhoz, egy fikarcnyit sem értesz.

- Draco, totálisan beléd van esve – ütötte tovább a vasat Nathalie.

- Ez, ostobaság. Egy évvel idősebb vagyok nála, ráadásul azt sem tudom, kik a szüleim. Előbb választana kettőtök közül, vagy a vele egy idős, aranyvérű Pansy Parkinsont – jegyezte meg szkeptikusan Gabrielle.

- Ha ezt hiszed, akkor nem csak vak vagy, de hülye is – mondta Lisa egy sajnálkozó pillantás kíséretében. – Draco ki nem állhatja Pansyt, és ha nem vetted volna észre, hozzánk is csak akkor jön oda, ha te is velünk vagy.

- Csak azt ne mond, hogy neked nem jön be – szólt kissé szemrehányóan Nathalie. – Mit számít az, az egy év? Ő a suli legjobb pasija.

- Vagy valaki más tetszik neked? – kérdezte kíváncsian Lisa.

„Ha, Draco valóban belém esett, akkor olajat önthetnék a tűzre – elmélkedett magában Gabrielle. – „Így a közelébe férkőzhetnék, és kideríthetnék néhány információt az apjáról.”

- A hallgatás, igent jelent? – kérdezte vigyorogva Nathalie.

- Nem – vágta rá Gabrielle. – Azonban, azt el kell ismernem, hogy Draco valóban jóképű, de amíg nem adja a tudtomra egyértelműen, mit érez irántam, addig nem tehetek semmit.

Lisa és Nathalie egy „majd mi elintézzük” pillantást váltottak, majd néhány perc múlva a három lány elment lefeküdni. Másnap a reggeli után, már mindenki az új oktatásügyi rendeletről beszélt.

Az első roxmortsi hétvége után, újabb meglepetés fogadta a diákokat.

- A 24-es számú oktatásügyi rendelet értelmében, minden szervezet, egyesület, egylet, társaság, csapat és kör feloszlatásra kerül. Az újbóli megalakulásokhoz, a főinspektor, Umbridge professzor engedélye szükséges – olvasta Lisa a klubhelység hirdetőtáblájára kifüggesztett határozatot.

- Akkor a Kviddics csapat is? – kérdezte értetlenül Nathalie.

- Ne aggódjatok – lépett oda a három lányhoz Malfoy. – Most beszéltem Piton professzorral, aki elmondta, hogy a Mardekár csapata megkapta az engedélyt, viszont, nem hiszem, hogy a griffendéleseknek is ilyen könnyű dolguk lesz – szólt, gúnyos mosolyra húzva a száját.

Két hét telt el azóta, hogy kiadták az új oktatásügyi rendeletet. Végül mind a négy ház csapata megkapta az engedélyt, hogy újra összeálljanak. Egyik szombat reggel Gabrielle békésen fogyasztotta a reggelijét, miközben Lisa és Nathalie Malfoyról áradoztak. Ám a fiú megjelenése félbeszakította a beszélgetést, amiért Gabrielle kivételesen hálás volt.

- Michel kisasszony – hallotta meg a lány, apja hangját a háta mögül. – Ha végzett, jöjjön az irodámba.

Perselus meg sem várva a választ, távozott.

- Vajon, mit akar tőled Piton? – kérdezte Malfoy, akit igencsak kíváncsivá tett, a házvezető tanár rejtélyes viselkedése.

- Fogalmam sincs – vetette oda Gabrielle, és miután megette az utolsó falat pirítósát, felállt és elindult kifelé.

Mikor elérte az irodát, megállt, és kopogott.

- Gyere be – szólt ki Piton.

A lány engedelmeskedett és belépett az irodába.

- Dumbledore professzor megkért, hogy vigyelek el a főhadiszállásra, mert Black beszélni akar veled – válaszolt a lány ki nem mondott kérdésére Piton.

- Mit akarhat tőlem Sirius? – kérdezte Gabrielle miután apja felkészült az indulásra.

- Azt hittem, te tudni fogod – jegyezte meg a férfi. – Jut is eszembe. Mióta vagy ilyen jó kapcsolatban Blackkel, hogy a keresztnevén szólítod?

- Nem vagyok jóban vele, csak nem szeretném, ha az öcsém keresztapja az ellenségem lenne – mondta Gabrielle miközben apja, ráirányította a pálcáját és rászórt egy kiábrándító bűbájt.

Mivel szombat volt és még elég korán, a diákok nagy része vagy a nagyteremben reggelizett, vagy még édes álmukat aludták, így a folyosók üresek voltak. Piton és a mellette csendben haladó Gabrielle kiléptek a kastélyból, és hamar elérték a hoppanálási pontot. Perselus, szorosan megfogva lánya kezét elhoppanált vele egy londoni kis utcába. Végül, mikor beléptek a Grimmauld téri házba Sirius fogadta őket.

- Remélem, jó okod volt rá Black, hogy iderángass minket, tekintve, hogy mennyire veszélyes most bárkinek is elhagynia a kastélyt – jegyezte meg kissé dühösen, de még mindig a szokásos nyugodt hangján Piton.

- Nekem, kizárólag Gabrielle-el van beszédem, neked, nincs semmi mondani valóm Piton.

- Ha a rend ügyeiről van szó, akkor az, rám is tartozik.

- Ez nem, és ha valami problémád van, akkor azt beszéld meg Dumbledore-ral.

- Meg is fogom beszélni vele – szólt Piton, majd hátat fordítva a párosnak elvonult a konyhába.

Sirius és Gabrielle pedig leültek a nappaliban.

- Bármi is az, amiről beszélni szeretnél, nem hinném, hogy jó ötlet volt apámat kizárni belőle.

- Az öcsédről van szó. Mundungus kihallgatott egy beszélgetést, miszerint önvédelmi tanfolyamot akarnak indítani.

- Tehát, ezért az új rendelet – jegyezte meg halkan a lány inkább magának, mint a férfinak. – Erről bizonyára apám is tud, ezért nem értem minek ez a nagy titkolózás.

- Ezzel kezdtem, mert ez a fontosabb, de van valami, amiről nem hiszem, hogy örülnél neki, ha apád tudomást szerezne róla.

- Hallgatlak.

- Ki derült, hogy nem csak Mundungus kémkedett Harryék után, hanem Hermione és Ron kihallgatták az egyik apáddal folytatott beszélgetéseteket.

- Hogyan?

- Ugyan nem tudom miről folyt pontosan az a beszélgetés, de most Harryvel együtt mind a hárman azt hiszik, hogy te és Piton szeretők vagytok. Azonban, hozzátenném, Hermione kételkedik, és azt hiszem, sejti, hogy nem minden az, aminek látszik.

- Mi? – kérdezte Gabrielle, majd nyugodtabb hangon hozzá tette. – Végül is, még mindig jobb, mintha rájöttek volna az igazságra. Viszont, Hermione elég okos, és félek, hogy, ha tényleg megsejtett valamit, akkor rövid időn belül össze fogja rakni a darabokat. Nem egyszer hallottam apámtól, hogy eléggé eszes, és kotnyeles. Így már értem, miért nem akartad előtte mondani. Ha ez a fülébe jut, megint azt fogja mondani, hogy felelőtlen vagyok – mondta a lány, majd kezeibe temetve arcát lehajtotta a fejét.

- Nem tehetsz róla, hogy Ron és Hermione kihallgattak – jegyezte meg kedvesen Sirius és átkarolta a lány vállát.

- De, részben az én hibám – szólt, aztán belesimult az ölelő karokba.

- Nem tudhattad, hogy hallják a beszélgetést – mondta a férfi, és szabad kezével végigsimított a lány arcán, majd lassan felemelte a fejét.

Gabrielle-t szinte megigézte a férfi tekintete, és mielőtt átgondolta volna, mit tesz, már megtörtént az elkerülhetetlen, szájon csókolta. Sirius agya vadul kattogni kezdett, ám mikor megérezte a lány száját a sajátján, minden gondolat kirepült az agyából és úgy kapott Gabrielle ajkai után, mint fuldokló az utolsó csepp levegőért. Néhány perc elteltével pihegve váltak szét.

Gabrielle lehajtotta a fejét, és úgy érezte, nem tud a férfi szemébe nézni.

- Ne haragudj – szólalt meg végül halkan a lány.

- Az én hibám volt – mondta kedvesen Sirius.

- De én kezdeményeztem, képzelem, hogy most mit gondolhatsz rólam – jegyezte meg majdnem sírva Gabrielle.

- Én nem bántam meg, mert kedvellek – szólt a férfi, majd a lány álla alá nyúlva felemelte a fejét és megkérdezte. – Te, igen?

- Nem, én sem bántam meg, és én is kedvellek, csak… – kezdte, majd elhallgatott.

- Csak, nem csókolok olyan rosszul? – kérdezte, felvonva egyik szemöldökét.

- Nem – mondta elpirulva Gabrielle. – Csak félek, mert nem szeretném, ha később kiderülne, hogy amit irántam érzel az, pusztán fizikai vonzódás, elvégre, jóval fiatalabb vagyok nálad. Bocsáss meg, de eddig azért nem mertem lépni, mert úgy éreztem, amit érzel az csupán hála.

- Megértelek, és be fogom bizonyítani, hogy az érzéseim irántad valódiak. Az pedig, hogy idősebb vagyok nálad, engem nem zavar, de ha neked gondot okoz…

- Egyáltalán nem – vágott a férfi szavába határozottan Gabrielle.

- Most viszont, jobb, ha megyünk, mielőtt apád gyanakodni kezd – szólt a férfi és felállt a kanapéról.

- Sirius várj – szólt utána Gabrielle és ő is felállt, lábujjhegyre állt, karjait a férfi nyaka köré kulcsolta, és lágyan megcsókolta.

Sirius átölelte a lány derekát, ám Gabrielle megszakította a csókot.

- Ezt, azért kaptad, hogy tudd, én valóban komolyan gondoltam, hogy kedvellek – mondta, majd kibújva a férfi ölelő karjaiból kinyitotta az ajtót.

- Mehetünk végre? – kérdezte a konyhaajtóban álló Piton.

- Igen – mondta Gabrielle, majd még visszafordulva Siriushoz megszólalt. – Köszönöm, hogy elmondtad, és megígérem, hogy utána nézek annak, amiről beszéltünk.

- Én köszönöm, hogy segítesz Harrynek – szólt Sirius a lány tudtára adva ezzel, hogy vette a lapot.

Perselus és Gabrielle, magára terítette a köpenyét, és kiléptek a házból. Mikor már ismét Piton irodájában ültek, a férfi megkérdezte.

- Mit akart tőled Black?

- Harryvel kapcsolatban mondott néhány dolgot, ami fontos lehet, hogy folytassam a megfigyelést, és most, ha nem haragszol mennék ebédelni, mert farkas éhes vagyok, és nem lenne jó, ha a többiek keresni kezdenének.

- Rendben, menj csak.

Gabrielle felállt és kilépve a pincéből, elindult a nagyterem felé.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő