Miután véget ért a gyűlés, Gabrielle azonnal az emeletre ment, hogy beszéljen a többiekkel.

- Sziasztok – köszönt kedvesen a lány, mikor belépett a szobába.

- Szia – üdvözölték a többiek.

- Üdv közöttünk Michel – mondta a Weasley ikrek egyike, Gabrielle vállára téve a kezét.

- Na, de Fred – szólt rá ikertestvérére George.

- Ó, bocsánat, Piton – jegyezte meg egy gúnyos mosoly kíséretében Fred.

- Felőlem, szólíthattok Lilynek is, bár a Gabrielle-t jobban szeretem, de akárhogy hívtok, én ugyan az maradok – mondta mosolyogva a lány.

- Mért, pont Lily? – tette fel George az első értelmes kérdést, ami az eszébe jutott.

- Mert a teljes nevem, Lily Gabrielle Piton – válaszolt rezzenéstelen arccal a lány. – És, ha befejeztétek a bohóckodást, akkor elmondanám, hogy mi volt a gyűlésen.

- Ha ez tényleg gyűlés volt, akkor te mit kerestél ott? – kérdezte kíváncsian George.

- Tavaly nyár óta tagja vagyok a Rendnek.

- Ez, nem lehet igaz – mondta kissé ingerülten Fred. – Bezzeg, nekünk azt mondták, hogy csak az léphet be, aki kijárta a sulit, és betöltötte a tizenhetet.

- Anyukátok, meg akart védeni titeket – szólt kedvesen Gabrielle.

- Egyfolytában gyerekként kezel minket – jegyezte meg George.

- Harry és Hermione is be akartak lépni a rendbe, de nekik is azt mondták, hogy túl fiatalok – szólt közbe Ginny.

- Nem hiszem, hogy ez a legfontosabb dolog, amiről most beszélnünk kellene – mondta Gabrielle, majd leült a földre.

- Igaza van – helyeselt Hermione.

- Mivel Dudley szeptembertől roxfortos lesz, nekünk kell segítenünk neki, hogy beilleszkedjen a varázsvilágba – kezdte Gabrielle.

A bejelentést néma csend követte.

- De, én nem tudok semmit a varázslókról – szólalt meg végül az érintett.

- Ez kinek az ötlete volt? – kérdezte Hermione.

- Az igazgatóé – válaszolt határozottan Gabrielle.

- És, mégis hogy gondolta ezt? Csak nem azt akarja, hogy az elsősökkel legyen egy évfolyamban? – kérdezte ismét a barna hajú lány.

- Szó sincs róla – mondta kissé halkan a fekete hajú lány, és látszott rajta, hogy kellemetlenül érzi magát. – Veletek fog egy évfolyamra járni, azonban előtte le kell vizsgáznia bizonyos tárgyakból.

- Dumbledore-nak elment az esze – kiabálta Harry.

- Apám is ezt mondta, de az igazgató hajthatatlan volt, és hozzá kell tennem, hogy nekünk kell felkészítenünk a vizsgákra, amikre a szünet utolsó napján kerül sor.

- Ez szívás – szólt közbe Fred.

- Az – kontrázott rá George.

- Mi lesz, ha nem megy át valamelyik vizsgán? – aggodalmaskodott Hermione.

- Akkor abból a tárgyból szeptember utolsó napjáig kap haladékot, hogy megtanulja.

- És, komolyan mondod, hogy nekünk kell felkészítenünk? – kérdezte Harry.

- Igen, Harry, de nem kell aggódnod, mert a tanárok segíteni fognak. McGalagony, és Flitwick vállalta, hogy holnaptól minden másnap fejenként négy-négy órát tanítják, egy hónapig.

- Jó, akkor bűbájtan, és átváltoztatástan kilőve, mi maradt még? – kérdezte Hermione.

- Gyógynövénytan, SVK, mágiatörténet és bájitaltan.

- Én vállalom a mágiatörténetet – mondta kedvesen a barna hajú lány.

- Harry, segíthetne SVK-ból – szólt közbe Ron.

- Rendben – egyezett bele a fekete hajú fiú.

- Én egész jó voltam gyógynövénytanból – jegyezte meg halkan Fred.

- Remek, akkor, már csak a bájitaltan maradt – húzta el a száját Ron.

- Szerintem, nem kellene felrobbantanod a kéglit öcskös – jegyezte meg vigyorogva George.

- Eszembe nem jutna, még a szünetben is bájitaltanozni – vágta oldalba testvérét a legkisebb Weasley fiú. – Csak azt akartam mondani, hogy azt Piton, majd...

- Neked, Piton professzor – vágott a fiú szavába Hermione.

- Mellesleg, kétlem, hogy apám elvállalna egy ilyen feladatot. Én viszont szívesen segítek – mondta mosolyogva Gabrielle.

- Akkor ezt megbeszéltük – zárta le a témát Hermione.

- Neked, mi a véleményed Dudley? – nézett unokatestvérére Harry.

- Nekem jó, de egy dolgot mondjatok meg – mondta megszeppenve a szőke fiú. – Mi az, az SVK?

- Sötét varázslatok kivédése – válaszolta Hermione.

A beszélgetést nem folytathatták tovább, mert Mrs. Weasley és McGalagony jelentek meg az ajtóban. Az igazgató helyettes, elmondta, azért jött, hogy elkísérje Dudleyt az Abszol útra. Miután a fiú, és az átváltoztatástan tanárnő távoztak, és Mrs. Weasley is visszament a konyhába, a többiek kitárgyalták, hogy mire lesz szüksége a Dursley fiúnak, hogy átmenjen a vizsgákon.

A következő egy hónapban, nagy volt a nyüzsgés a főhadiszálláson. Június utolsó napján, a lányok, fáradtan nyúltak el az ágyukban. A rengeteg gyakorlás, nem csak a fiúkat, hanem őket is kifárasztotta.

- Gabrielle, alszol? – kérdezte suttogva Hermione, a mellette lévő ágyon fekvő lánytól.

- Még nem, miért?

- Szeretném a tanácsodat kérni valamiben.

- A tanácsomat? – nézett értetlenül barátnőjére a fekete hajú lány.

- Igen.

- Hallgatlak, de szerintem menjünk le a szalonba, nehogy felébresszük Ginnyt – mondta Gabrielle, és a másik lány bólintott.

A ház csendes volt, hiszen este fél kilenc körül járhatott. Lesétáltak a szalonba, és leültek a kanapéra.

- Miről lenne szó? – kérdezte Gabrielle, kíváncsian nézve barátnőjére.

- Tudod, mikor tavaly volt az a pályaválasztási tanácsadás – kezdett bele a barna hajú lány – akkor, én, nem mertem elmondani McGalagony professzornak, hogy mit szeretnék csinálni.

- Értem. Azonban, nem tudom, hogy én, miben tudok segíteni?!

- Mivel a szüleim fogorvosok, mindig is vonzott a gyógyítás, de rá kellett jönnöm, hogy a gyógyszerek elkészítése jobban érdekel.

- Ha arra akarsz kilyukadni, hogy jobban éreznéd magad egy mugli gyógyszerészként, megértelek, hiszen a nevelő szüleimnek is ez a szakmájuk. Azonban...

- Nem erről van szó – vágott barátnője szavába Hermione. – Hanem, hogy bájitalokkal szeretnék foglalkozni, jobban mondva, meg akarom szerezni a Bájitalmesteri címet.

- Kezdem érteni, mi a probléma – jegyezte meg Gabrielle egy huncut mosoly kíséretében. – Szívesen beszélek apámmal, ha gondolod.

- Nem, nem szeretném, ha miattam összevesznétek – mondta ijedten Hermione.

- Akkor megbeszélem Dumbledore-ral, hogy adjon nektek valami közös feladatot. Így a kecske is jól lakik, és a káposzta is megmarad.

- Meg tudnád tenni? – kérdezte félénken a barna hajú lány.

- Ha arra, rá tudtam beszélni, hogy tavaly bevegyen a Rendbe, akkor ez piskóta lesz – mosolygott Gabrielle. – Arra viszont készülj fel, hogy apám nem fog hímes tojásként bánni veled.

- Tudom és köszönöm – mondta fülig érő szájjal Hermione.

A két lány sokáig folytatta a beszélgetést, végül felmentek lefeküdni. Másnap, Gabrielle-nek első dolga volt, hogy értesítse az igazgatót, Hermione ambícióiról. Az idős mágust, nem kellett győzködni, azonnal rábólintott. Voltak azonban olyanok, akik nem vették ilyen könnyen a dolgot. Amikor Harry és Ron megtudták, hogy milyen feladatot bízott Dumbledore, barátnőjükre, teljesen kiakadtak, valamint Perselus sem reagált valami biztatóan.

- Ne aggódj Hermione, majd beszélek Dumbledore-ral – mondta kissé idegesen Harry.

- Fölösleges, az igazgató úr, nem fogja megváltoztatni a döntését – szólt közbe a lány.

- Mért nem Gabrielle-t jelölte ki? – kérdezte szintén idegesen Ron.

- Mert én jelenleg Dudleyval foglalkozom – szólt közbe az említett.

„Na, meg van bőven feladatom, nekem is és apámnak is, hála Dumbledore-nak” – gondolta Gabrielle és egy emlék kúszott a szemei elé.

*EMLÉK*

Miután Draco megmutatta neki Lucius levelét, a nap végén felkereste Dumbledore-t, hogy beszéljen vele a további fejleményekről.

- Voldemortot, nem fogod tudni megtéveszteni, mert pillanatok alatt a fejedbe lát – szólt nagyot sóhajtva az igazgató, miután elolvasta a levelet.

- Ezzel én is tisztában vagyok, ezért kérném a segítségét – mondta komolyan Gabrielle. – Tudom, hogy maga remek okklumentor, így azt szeretném, ha megtanítana az okklumenciára.

- Nekem is eszembe jutott már, hogy meg kellene védened az elmédet, és örömmel elvállalnám a tanításodat, de nekem, Harryvel kell foglalkoznom. Azonban, már szóltam apádnak, aki legalább olyan jó okklumentor, mint én, hogy a nyáron foglalkozzon veled.

- Minden tiszteletem igazgató úr, de hogy fog tudni apám okklumenciára tanítani, ha a nyarat Harryvel és a nagynéném családjával töltöm? – kérdezte a lány, értetlenül nézve a vele szemben ülő idős mágusra.

- Már szólni akartam, hogy csak az első két hetet töltitek a Dursley családnál, és azt sem kizárólag Harry miatt.

Gabrielle felhúzta egyik szemöldökét és várta, hogy az igazgató magyarázatot adjon.

- Nem akartam a többiek előtt mondani, mivel ezt a feladatot a rend tagjaként kapod – kezdett bele Dumbledore. – A családotokban, nem csak Harry és te, hanem az unokatestvéretek, Dudley Dursley is rendelkezik mágiával.

- Ha ez így van, akkor ő, mért nem jár a Roxfortba? – vágott az igazgató szavába Gabrielle.

- Apád, mesélt már neked édesanyád testvéréről?

- Igen, azt mondta, hogy a nagynéném, ki nem állhatta anyámat, valószínűleg azért, mert boszorkány volt.

- Nos, Dudley csupán néhány hónappal fiatalabb nálad, így amikor Harry érkezése előtt egy évvel kiküldtük a roxforti leveleket, természetesen ő is megkapta a sajátját.

- Ha, ez igaz, akkor még mindig nem értem, hogy mért nem tanult itt az iskolában?!

- Azért nem, mert a levelet visszaküldték, azzal a válasszal, hogy Dudley nem hajlandó mágiát tanulni.

Gabrielle kíváncsian várta, mire akar kilyukadni az igazgató.

- Akkor ezt az ügyet lezártnak tekintettük, azonban, most, hogy Voldemort visszatért, nem csak Harry, hanem a család többi tagja is veszélybe került.

- Kitalálom. Dudleynak, meg kell tanulnia, hogyan védje meg magát, mert még nagyobb pácban lesz, ha az ellenség kezére kerül és kiderül, hogy varázsló.

- Így van. Azonban, mivel a válaszlevelet nem ő, hanem az anyja írta, ezért feltételezem, hogy Petúnia Dursleyn kívül senki nem tudja, hogy Dudley varázsló.

- Értem.

- A feladatod pedig a következő. Rá kell venned a nagynénédet, hogy mondja el a fiának az igazat, mert két hét múlva Dudley, veletek jön a főhadiszállásra. Azonban, ha Petúnia, nem hajlandó az utazás napjáig beszélni a fiával, abban az esetben, neked kell elmondanod az unokaöcsédnek az igazat.

*EMLÉK*

„Azóta, van bőven dolga apámnak, ezért örültem, mikor Hermione felajánlotta, hogy segít a bájitalfőzésben” – gondolta Gabrielle.

- Gaby, valami baj van? – hallotta meg a Piton lány, Hermione hangját maga mellől.

- Nem, semmi – mondta semleges hangon a kérdezett.

Végül, sikerült a két fiút lenyugtatni, ám Perselus, nehezebb diónak bizonyult.

- Nem értem, hogy az igazgató úr, mért ragaszkodik ennyire magához Miss. Granger, de most ez nem fontos – kezdte a férfi, mikor először voltak kettesben a lánnyal a laborban. – Tudnia kell, hogy kizárólag az igazgató úr kérése miatt vagyok hajlandó elviselni magát.

- Megértettem professzor – szólt halkan a lány, magában átkozva saját ostobaságát, hogy beleegyezett barátnője ötletébe.

Az idő, a sok munka ellenére, lassan vánszorgott előre. Egyik nap, Gabrielle a szalonban ülve, éppen Harrynek és Ronnak magyarázta, hogyan lehet a patrónusokkal üzeneteket küldeni, mikor kopogást hallottak az ablak felől.

- Mit keres itt egy bagoly? – kérdezte az ablak felé pillantva Harry.

Gabrielle felállt, kinyitotta az ablakot és a madár berepülve a szobába, tett egy kört, végül leszállt a lány vállára, a kezébe pottyantva egy darab borítékot. A két fiú, kíváncsian fürkészte az állatot.

- Ki küldte? – kérdezte Ron, ránézve a Gabrielle kezében lévő levélre.

- Fogalmam sincs – mondta őszintén a lány, majd ránézve a borítékra, rossz érzés fogta el.

- Hová mész? – nézett értetlenül nővérére Harry, mikor meglátta, hogy az elindult az ajtó felé.

- Mindjárt jövök – mondta a lány és eltűnt az emeletre vezető lépcsőn.

Belépve a szobájába gondosan bezárta maga mögött az ajtót, majd kinyitotta a borítékot, amelyen cikornyás betűk hirdették: G. Piton saját kezébe.

Kedves Gabrielle

Remélem, jól telik a nyarad, bár kviblik között én megőrülnék. A borítékban találsz egy listát, húsz különböző bájital nevével. Apám megkért, hogy küldjem el neked. Azt mondta, ez egy vizsga, arra az esetre, ha komolyan gondoltad, amit a suliban mondtál nekem. December közepéig van időd elkészülni velük. Ha valamire szükséged van, szólj és elküldjük.

Draco

Miután elolvasta a levelet, Gabrielle kezébe vette a listát. Rá kellett jönnie, hogy nem lesz olyan könnyű dolga, mint hitte. A bájitalok egy részét nem is ismerte. Végül zsebre tette a levelet és a listát, majd visszaindult a szalonba, miközben egy hihető hazugságon törte a fejét. Mikor odaért, az öccse és Ron már nem voltak sehol, helyettük apját találta a helységben, aki az egyik fotelben ülve olvasott.

- Keresel valakit? – kérdezte a férfi felnézve a könyvéből.

- Ami azt illeti, igen – válaszolt, nyugalmat erőltetve a hangjára a lány. – Hol van Harry és Ron?

- A konyhában tömik a fejüket – mondta kissé gúnyosan Piton. – Azonban nekem is lenne egy kérdésem – jegyezte meg barátságosabb hangon.

- Mi lenne az? – kérdezte a lány rosszat sejtve.

- Nem tudod véletlenül, hogy mit keresett itt Draco Malfoy gyöngybaglya?

- Engem – válaszolt halkan a lány, majd becsukta a szalon ajtaját és rátett egy záró, meg egy hangszigetelő bűbájt. – Ezt küldte – mondta, apja kezébe nyomva a borítékot.

A férfi kinyitotta, majd miután elolvasta a levelet és átfutotta szemével a listát, nagyot sóhajtott.

- Írd fel magadnak, amit el tudsz készíteni, a többit én megcsinálom – mondta végül és ugyan az arcán nem látszott semmi, a hangjában tisztán érezhető volt, hogy nehezére esik visszatartania indulatait.

Gabrielle levette a bűbájokat az ajtóról, majd a zsebéből elővett egy golyóstollat meg egy jegyzettömböt és átvéve a listát Perselustól átmásolta a bájitalnevek háromnegyedét a noteszbe.

- Mennem kell, mert kezdődik az órám Dudleyval – mondta Gabrielle, majd egy rövid „szia” után kilépett a szalonból.

A napok gyorsan szaladtak előre. Gabrielle éppen unokaöccsének tartott órát, miközben ő egy kínzó bájitalt készített a fiú orra előtt.

- Sziasztok – lépett be Harry, Ron és Hermione a laborba.

- Sziasztok – köszönt egyszerre Gabrielle és Dudley.

- Mindjárt jövök – mondta a fekete hajú lány unokaöccsének, mikor a saját főzete várakozó stádiumba lépett.

Gabrielle odasétált az ajtóban álló trióhoz.

- Hogy halad? – kérdezte kíváncsian Hermione.

- Ha, csak a fele is igaz annak, amit apám Longbottomról mesélt, akkor Dudley áldás hozzá képest – szólt mosolyogva a lány.

- McGalagony és Flitwick, szinte ódákat zengtek róla – húzta el a száját Ron.

- Ron – szólt rá vörös hajú barátjára Hermione, mikor meglátta a fiú ábrázatát.

- Ugyan már Mió, sokkal jobb bűbájtanból, mint én, pedig soha nem tanult mágiát.

- SVK-ból, még te vagy a jobb – jegyezte meg Gabrielle egy félmosoly kíséretében. – Sirius mesélte, hogy nem megy neki valami jól.

- Gabrielle – szakította félbe a beszélgetést Dudley hangja. – Azt hiszem, valamit elrontottam.

- Megyek – mondta a lány, majd belenézve a fiú üstjében kavargó folyadékra elmosolyodott. – Nincs semmi baj, csak egy kicsit hígabb lett a kelleténél. – szólt kedvesen, majd a saját üstjéhez lépve beledobott néhány hozzávalót és újra megszólalt. – Mérd ki, és mára befejeztük, mert kell a hely apámnak meg Hermionénak.

- Nem kell úgy sietni – jegyezte meg Ron.

- Azért nem ártana, mert a professzor nem szeret késve kezdeni – mondta kissé feszengve Hermione.

- Kezdem azt hinni, hogy szívesebben vagy Pitonnal, mint velünk – szólt kissé gúnyosan Ron. – Talán vigyáznunk kéne rád, mert a végén beleszeretsz.

- Ő legalább nem olyan gyerekes, mint te.

- Örömmel hallom, hogy valamiben megegyezik a véleményünk Miss. Granger – hallatszott egy mély hang a trió háta mögül.

A három fiatal megfordult és Pitonnal találták szembe magukat. Harry és Ron motyogott valamit arról, hogy dolguk van, majd gyorsan elhagyták a pincét. Aztán, elpakolva maga után, Dudley is csatlakozott hozzájuk.

- Nekem ezt, még be kell fejeznem – szólt Gabrielle miután hárman maradtak.

- Csak nyugodtan – mondta Perselus, majd letéve talárját az egyik székre elővett egy üstöt és lángot gyújtott alatta. – Ott fog állni egész idő alatt, vagy csinál is valamit, Mrs. Granger – fordult a még mindig az ajtóban álló Hermionéhoz.

A lány, aki eddig, a talár nélkül mászkáló tanárát nézte, most magához tért a révületből és követte Piton példáját. Ő is elővett egy üstöt és lángot gyújtott alatta.

- Remélem, egy vérpótló főzet elkészítése, nem haladja meg a képességeit – szólt szokásos, órai stílusában Piton.

- Természetesen nem – mondta nyugalmat erőltetve a hangjára Hermione, majd nekilátott, hogy összeszedje az alapanyagokat.

- Mennyi van még hátra? – kérdezte suttogva Perselus, Gabrielle füléhez hajolva, bár sajnos, nem sikerült elég halkan mondania, mert Hermione így is meghallotta.

- Már csak négy van hátra, ezen kívül – mutatott az üstjében rotyogó lila színű löttyre a lány.

„Kíváncsi vagyok, vajon miről lehet szó” – gondolta Hermione, miközben visszasétált az üstjéhez a hozzávalókkal a kezében.

- Ugyan, semmi közöm hozzá, de megtudhatnám, hogy ezúttal miért tartja gyerekesnek Mr. Weasleyt? – törte meg a hosszú csendet Piton.

A barna hajú lányt szorongás fogta el.

- Ron, azt mondta, hogy szerinte Hermione szívesebben tölti mostanában az idejét veled, mint vele vagy Harryvel és attól tart, hogy elcsábítod a barátnőjét – válaszolt barátnője helyett Gabrielle.

- Mrs. Granger – fordult a szégyenkező arcot vágó lányhoz Piton. – Ami Mr. Weasley gyerekességét illeti, egyet kell értenem magával, főleg, ha velem hasonlítja össze – mondta kissé gúnyosan a férfi.

Hermione lemerevedett, Piton pedig élvezte, hogy zavarba hozta a mindig összeszedett és tudálékos griffendélest. Mindeközben Gabrielle főzete elkészült és miután a lány eloltotta a tüzet az üst alatt összetakarított maga után, majd fiolákba öntve a már kész bájitalt távozott a laborból.

Piton és Hermione folytatták a munkát, azonban amikor a két bájital várakozó stádiumba lépett, a férfi leült az egyik székre, hogy megnyomkodja elgémberedett nyakát.

- Valami baj van professzor? – kérdezte kíváncsian nézve a férfire Hermione.

- Csupán elfeküdtem a nyakam az éjszaka – válaszolt, tőle szokatlanul kedvesen Piton.

- Mért nem vesz be egy bájitalt? – kérdezte kissé felbátorodva a lány.

- Már vettem be, de egyik sem segített.

- Ha gondolja én... – kezdte a lány, de mikor eszébe jutott mit készült mondani, elhallgatott és ismét olyan vörös lett, mint a rák.

- Mit akart az előbb mondani? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Piton.

- Szívesen megmasszírozom – válaszolt lesütött szemekkel Hermione.

- Köszönöm Mrs. Granger, de nem szükséges – mondta a férfi, majd felállt, hogy folytassa a főzete elkészítését.

Ezután, csendben dolgoztak mindaddig, amíg a bájitalok újabb nyugalmi szakaszba nem értek. Piton ismét leült a székre, majd felnézve a sajnálkozó arcot vágó lányra megszólalt.

- Ha még midig áll az ajánlata Mrs. Granger, akkor örömmel venném a segítségét – mondta Piton és látszott rajta, hogy igencsak nehezére esik segítséget kérni.

Hermione pironkodva lépett tanára háta mögé, majd félénken megszólalt.

- Össze kellene fognia a haját, ha nem akarja, hogy meghúzzam.

Piton nem szólt egy szót sem, hanem elővett egy fekete hajgumit a nadrágja zsebéből és felkötötte a haját. A lány, félénken nyúlt hozzá tanára vállához és kezdett neki a masszázsnak. Piton megborzongott a gyengéd érintéstől. Hermione, érezve, hogy a férfi kezd ellazulni a kezei alatt, ezen felbátorodva egyre erősebben és rutinosabban kezdte masszírozni. Piton is észre vette a változást, de úgy érezte, minden józan gondolata cserbenhagyja. Az sem tűnt fel a párosnak, hogy egy világoskék szempár figyeli őket a labor ajtajából.

- Köszönöm Mrs. Granger, de ideje lenne folytatnunk a bájitalokat – jegyezte meg nehéz szívvel Perselus, majd felállt a székről és az üstje mellé lépve folytatta főzete elkészítését.

Hermione is visszaállt, hogy folytassa a munkát, de közben többször végigmérte a férfit. Kora ellenére jól tartotta magát. Masszírozás közben pedig észrevette, hogy a fekete ing izmos és kidolgozott vállakat rejt. Eddig, eszébe nem jutott volna férfiként gondolni tanárára, de az előbbi masszázs után, úgy érezte, egy másik oldalát ismerte meg Pitonnak.

Perselus is elgondolkozott az imént lezajlott eseményeken és az ő fejében is hasonló gondolatok kavarogtak. Eddig, csupán egy tudálékos, minden lében kanál griffendélest látott a lányban, de el kellett ismernie, hogy a lány nővé érett az évek alatt. Rá kellett jönnie, hogy a lánynak, nem csak a masszázshoz, hanem a bájitalfőzéshez is van tehetsége.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő