A napok, rekord gyorsasággal teltek. Hamar eljött a december. Gabrielle-nek, egyre jobban ment az okklumencia. Perselus pedig, mérhetetlenül büszke volt a lányára.

- Alig várom a holnapi roxmortsi kiruccanást – mondta Lisa, egyik délután, egy nagy halom házi feladat fölé könyökölve.

- Én is – szólt mosolyogva Nathalie, majd Gabrielle-hez fordult. – És, veled mi a helyzet, Gaby?

- Én, nem értem, minek ez a nagy felhajtás, hiszen nem először megyünk Roxmortsba?! – jegyezte meg a fekete hajú lány, miközben lapozott egyet a bájitaltankönyvében.

- Én, meg azt nem értem, neked hogyhogy nem tűnt fel Draco, aki egész nap úgy bámult rád, mint bagoly az áldozatára – vigyorgott Nathalie.

- Sziasztok – köszönt, melléjük lépve az érintett.

- Szia Draco – üdvözölték kórusban a lányok.

- Beszélhetnénk? – kérdezte a fiú Gabrielle-hez fordulva.

- Mi olyan fontos? – kérdezte a lány, fel sem pillantva a tankönyvből.

- Ezt inkább négyszemközt mondanám el.

- Nem bánom, de remélem nem lesz hosszú, mert még be kell fejeznem egy esszét hétfőre, ha nem akarok hétvégén is kizárólag a leckével foglalkozni – jegyezte meg Gabrielle, majd összecsukva a könyvet felállt a fotelből és követte a fiút egy félreeső sarokba.

- Ezt apám küldte – szólt, a lány kezébe nyomva egy borítékot.

Gabrielle kibontotta a levelet, és olvasni kezdte.

Gabrielle

Remélem, jobban érzed magad, most, hogy visszatérhettél a Roxfortba. Dracótol tudom, hogy elkészültél a kért bájitalokkal, ezért találkoznunk kellene, hogy átvehessem őket. Találkozzunk, holnap délben, a Szárnyas Vadkanban és hozd magaddal a bájitalokat. Ezúttal négyszemközt akarok veled beszélni.

Üdvözlettel: Lucius Malfoy

- Nincs ötleted, hogy apád, mért akar velem négyszemközt beszélni? – kérdezte Gabrielle, miután befejezte az olvasást.

- Fogalmam sincs. Nem szokott ennyire mélyen beavatni a dolgaiba – válaszolt elgondolkodva a fiú.

- Értem, azonban, nem hiszem, hogy ezt a találkozót nagydobra kellene verni – szólt barátnői felé pillantva Gabrielle –, ezért kéne valami alibi, hogy miért tűnök el.

- Mond azt nekik, hogy velem találkozol, így biztos nem fognak kérdezősködni – mondta Draco, követve a lány pillantását.

- Rendben – egyezett bele Gabrielle, majd visszament barátnőihez és leült a fotelbe, jelezve a fiúnak, hogy lezártnak tekinti a beszélgetést.

- Mit akart tőled Draco? – kérdezte kíváncsian Lisa, mikor barátnője visszaült hozzájuk.

- Holnap, találkozni akar velem Roxmortsban – jelentette ki semleges hangon Gabrielle.

- Ez, óriási. Remélem, igent mondtál – lelkesült fel Nathalie.

- Igen, azonban, Lisa, nem hiszem, hogy a magánéletem részleteire lesz kíváncsi Bimba professzor, mikor hétfőn leellenőrzi a gyógynövénytan leckédet, neked pedig, Nathalie az SVK-ra kellene koncentrálnod, ha nem akarod, hogy Black büntetőmunkát sózzon rád – mondta a fekete hajú lány, elterelve a beszélgetés fonalát.

Lisa és Nathalie motyogtak valami olyat, hogy „ünneprontó”, majd visszahajolva a könyveik fölé folytatták a tanulást. Végül, késő estig folytatták a magolást és hulla fáradtan zuhantak az ágyba.

Reggel, Gabrielle most is korábban ébredt, mint a társai. Összeszedte a holmiját és úgy döntött, kihasználja az iskola első előnyeit, miszerint használhatja a prefektusi fürdőt. Belépve a helyiségbe egy hatalmas medencét pillantott meg, melyet különféle méretű és formájú csapok vettek körül. Megnyitott néhányat, majd beleereszkedett a vízbe. A habok között lebegve, eszébe jutott a tegnapi levél.

„Bizonyára, oka van annak, hogy Lucius Malfoy négyszemközt akar velem beszélni” – gondolta. – „Elvégre, ha nem lenne a dologban semmi trükk, akkor azt kérte volna, hogy Dracóval együtt menjek. Értesítenem kellene Dumbledore-t, de...”

- Lily Gabrielle Piton! – kiáltott fel hirtelen. – Hogy lehetsz ennyire gyáva? Kisgyerekként rohannál, minden aprósággal az igazgatóhoz tanácsért? Itt az ideje, hogy összeszedjem magam, és komolyan vegyem a dolgokat.

Mikor kilépett a fürdőből, már eldöntötte, hogy bebizonyítja, apjának, Dumbledore-nak és mindenki másnak, hogy nem gyerek már.

„Ha tizenkét éves koromban sikerült elsajátítanom az animágiát, apám és az igazgató tudta nélkül, akkor ezzel is meg fogok birkózni egyedül” – gondolta, miközben belépett a klubhelyiségbe. – „Ha őket, sikerült félrevezetnem, akkor Lucius Malfoy átverése semmiség lesz.”

Leült az egyik fotelbe és beletemetkezett az egyik apjától kapott bájitalos könyvébe.

- Jó reggelt! – köszönt álmos hangon Lisa, miközben leült barátnője mellé egy másik méregzöld színű fotelbe. – Mikor keltél?

- Úgy fél órája – válaszolt mosolyogva Gabrielle, miközben becsukta a könyvet.

- Izgulsz a mai randi miatt? – kérdezte kíváncsian a szőke hajú lány.

- Egyáltalán nem – mondta, megvonva a vállát Gabrielle. – Egyébként, pedig nem randi, csak találkozunk.

- Értem és remélem, hogy ő nem olyan, mint a haverjai – suttogta lehajtott fejjel a szőke.

- Ezt, hogy érted? – kérdezte kedvesen, némi aggódással a hangjában Gabrielle. – Mi történt?

- Semmi, semmi – szabadkozott a lány.

- Lisa, ez nem volt valami meggyőző – szólt mosolyogva, felvéve apja stílusát Gabrielle. – Ha valami baj van, akkor mond el. A szavamat adom, hogy senkinek nem adom tovább, még Nathalie-nak sem, ha nem akarod.

- Rendben – sóhajtotta Lisa, majd belekezdett. – Két napja, mikor visszafele jöttem a bagolyházból, az egyik folyosón valaki elkapta a karomat és berángatott egy üres terembe – mesélte könnyeivel küzdve a lány. – Először azt hittem, valaki szórakozni akar, de amikor rájöttem, hogy ki az és, hogy mi a valódi célja, megrémültem. A pálcám után nyúltam, de az már az ő kezében volt. Megfenyegetett, hogy megátkoz, ha csak megnyikkanok. Elkezdett tapogatni. Benyúlt a szoknyám alá és...

Lisa hangja elcsuklott, majd a lány zokogni kezdett. Gabrielle átkarolta a vállát és megsimogatta a hátát. Miután a szőke lány valamennyire megnyugodott, megszólalt.

- Ki volt az? – kérdezte és a hangja hideg volt, akár a jég.

- Monstro – válaszolt szipogva a másik.

- Mért nem szóltál róla senkinek?

- Attól féltem, hogy senki nem hisz majd nekem, mivel Monstro, Draco egyik haverja így inkább neki hittek volna és nem nekem.

- Akkor is szólnod kellett volna.

- Nem tehettem, mert az a szemét, mindkettőnket megfenyegetett – zokogta Lisa.

- Kettőtöket? Ki volt még a teremben? – nézett értetlenül Gabrielle.

- Mikor megláttam, hogy nála van a pálcám, kétségbeesve kapálózni kezdtem. Erre, ő felpofozott én pedig felkiáltottam. Ekkor lépett be a terembe az, az új griffendéles fiú.

- Dursley? – suttogta Gabrielle, inkább magának, mint a barátnőjének, ám a zokogó lány így is meghallotta.

- Igen – szipogta, majd lehunyva a szemét visszaemlékezett a történtekre.

*EMLÉK*

Dudley, Monstóra küldött egy taroló átkot, aki hátra esett és végigszánkázott a padok között. Majd, odalépett a feldagadt arcú lányhoz és megszólalt.

- Jól vagy? – kérdezte kedvesen.

Lisa csak bólintott.

- Kár volt beleavatkoznod, ostoba kis griffendéles – hallotta meg Dudley Monstro hangját a háta mögül.

- Hagyd őt békén, vagy kaphatsz még egyet – mondta magabiztosan a Dursley fiú.

Azonban, hírtelen mind a hárman elcsendesültek, ugyanis léptek zaja hallatszott a folyosóról. Mikor a kinti moraj elhalt, Monstro szólalt meg először.

- Ha, ezt elmondjátok valakinek, azt megkeserülitek – mondta, majd a földre dobta Lisa pálcáját és amilyen gyorsan csak tudott, kirohant a teremből.

- Szólni kellene az egyik tanárnak – jegyezte meg Dudley, miközben felvette a földön heverő pálcát, és a lány kezébe nyújtotta.

- Szó sem lehet róla – csattant fel Lisa. – Senki nem tudhatja meg!

- Annak a szemétnek, meg kell fizetnie ezért – emelte meg a hangját a fiú.

- Nézd – kezdte halkabban a lány. – Köszi, hogy segítettél, de innen már egyedül is boldogulok. És kérlek, hogy ne beszélj erről senkinek.

- Te tudod – bólintott Dudley, majd kisétált az ajtón.

*EMLÉK*

- Dursleynek igaza volt – jegyezte meg Gabrielle, mikor Lisa a történet végére ért. – El kellett volna mondanod apámnak.

- És, mégis mit mondtam volna, ha megkérdezi, hogy tudom e bizonyítani? Azzal mégsem állhattam volna elő, hogy egy griffendéles védett meg.

- Mért nem? – kérdezte őszinte értetlenséggel a hangjában Gabrielle.

- Mert a többiek előtt, tuti, hogy letagadná. A srác Harry Potter haverja. Így is, a történtek óta félek tőle, hogy már tudja az egész Griffendél ház, hogy mi történt.

- Ettől nem kell tartanod, nem hiszem, hogy Dursley elmondta volna bárkinek is – mosolygott kedvesen a fekete hajú lány.

- Ezt miből gondolod?

Gabrielle elgondolkozott. Tudta, azt mégsem mondhatja, hogy „azért mert ismeri Dudleyt, és a fiú nem lenne képes megszegni a szavát”.

- Abból, hogyha a srác kinyitotta volna a száját, akkor már az egész kastély erről beszélne – vágta rá az első dolgot, ami az eszébe jutott.

- Igazad van – bólintott Lisa.

A beszélgetést nem folytathatták, mert megjelent Nathalie, majd hamarosan megtelt a klubhelyiség.

Néhány órával később a három barátnő, már Roxmorts utcáin sétálgatott a kirakatokat bámulva.

- Mennem kell, mert egészkor találkozom Malfoyjal – jegyezte meg Gabrielle tizenöt perccel dél előtt.

- Jó szórakozást – vigyorgott Nathalie és rákacsintott barátnőjére.

- Köszi – eresztett meg egy félmosolyt Gabrielle is, majd jelentőségteljesen Lisára pillantott, ezzel üzenve a szőke lánynak, hogy nem kell aggódnia.

Mikor barátnője aprót biccentett, Gabrielle elindult a Szárnyas Vadkan felé. Azonban, nem vette észre, hogy valaki követi őt a kocsma irányába. Amikor belépett a helyiségbe, és levette a kabátját, egy pillanatra minden szem rá szegeződött. Közömbös arcot vágva körülnézett, és az egyik sötét sarokban megpillantotta, akit keresett. A lány, odalépett az asztalhoz, a férfi, pedig feláll, és a kezét nyújtotta felé üdvözlés képpen.

- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásomat, Gabrielle.

- Részemről a megtiszteltetés Mr. Malfoy – válaszolt mézes-mázosan a lány, miközben helyet foglalt a férfi melletti széken. – Elhoztam a bájitalokat – mondta, majd a kabátja zsebéből előhúzott egy apró fekete dobozt és az asztalra tette.

- Ezek szerint, nem okozott gondot az elkészítésük – jegyezte meg a férfi, miközben talárja zsebébe süllyesztette a dobozkát.

- Egyáltalán nem – vágta rá a lány. – Még jól is jött, hogy apám, azokhoz az idióta kvibli nevelő szüleimhez küldött a nyárra.

- Valóban? – nézett kíváncsian a férfi.

- Igen. Azok az ostobák, elhitték, hogy a bájitalok elkészítését, nyári házi feladatként kaptam – jegyezte meg gúnyosan mosolyogva Gabrielle. – A legkönnyebb dolgom, mégis apámmal volt.

- Ezt, hogy érted?

Egyiküknek sem tűnt fel, hogy ebben a pillanatban, egy hajléktalannak is beillő, kabátba bugyolált, lány foglalt helyet a mellettük lévő asztalnál, tisztán hallva a beszélgetésüket.

- Annyira bízik bennem, hogy meggyőzte azt a vén bolond igazgatót, engedje meg, hogy hétvégenként segítsek neki néhány gyógyital elkészítésében a Szent Mungó számára. Így, a nekem szükséges bájital hozzávalókat, a személyes raktárából be tudtam szerezni.

- Mindig is sejtettem, hogy a sötét nagyúr túlbecsüli azt a vén, mugli imádó aggastyánt – szólt, gúnyos mosollyal az arcán a férfi. – Az, hogy fűben, fában megbízik, előbb vagy utóbb a vésztét fogja okozni.

Gabrielle gúnyosan elmosolyodott.

„Ha tudnád, hogy téged, ezerszer könnyebb volt átverni, mint az igazgatót?!”– Gondolta a lány. – „A fenébe, rendeznem kell a gondolataimat, ha nem akarok lebukni, hiszen ez a fickó legalább olyan jó leglimentor, mint apám!”

- Azonban, nem csak a bájitalok miatt akartam veled találkozni – rángatta vissza a lányt a valóságba Malfoy hangja. – Hanem, mert, mint minden évben, most is karácsonyi bált rendezünk a Malfoy kúrián és a sötét nagyúr megparancsolta nekem, hogy személyesen gondoskodjam a jelenlétedről. Tehát, remélem, elfogadod a meghívást – mondta, a lány asztalon heverő kezére csúsztatva a sajátját.

- Ez csak természetes – szólt mézes-mázos hangon Gabrielle, leküzdve keze remegését és a késztetést, hogy kikapja a kezét a férfiéből. – Megtiszteltetés lesz találkozni a világ legerősebb mágusával.

- A Nagy úr elégedett lesz – jegyezte meg Malfoy, miközben észrevette, hogy a lány keze megremegett az érintésétől. – Azonban, Perselus és az a vén bolond még gondot jelenthet.

- Őket bízza rám, én meggyőzöm apámat, ő pedig elintézi Dumbledore-t – mondta gúnyosan mosolyogva Gabrielle. – Az a két idióta, még mindig, csak egy ártatlan kislányt lát bennem. Akkor sem hinnék el, hogy nem vagyok az igazgató talpnyalója, ha valaki a képükbe ordítaná.

- Rendben, legyen így – egyezett bele a férfi. – Most, azonban mennem kell. Legközelebb, holnap találkozunk a kúriában – mondta, majd felállt a székről, elengedve a lány kezét. – A mielőbbi viszont látásra Gabrielle.

- Viszont látásra Mr. Malfoy – köszönt el mosolyogva a lány és néhány perccel azután, hogy a férfi elhagyta a kocsmát, ő is távozott.

Azt már nem látta, hogy közvetlenül a távozása után egy zaklatott arcú lány lépett ki az ajtón, a Három seprű felé robogva.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő