A Három seprűben Harry, Ron, Hermione és Dudley a Dumbledore-tól kapott feladatukról beszélgettek. Mikor egy vörös hajú lány zavarta meg a társalgást.

- Srácok, Gabrielle nem az, akinek hisszük – mondta, leülve a társasághoz, kifújva magát a futás után.

- Ezt, mégis hogy érted Ginny? – kérdezte értetlenül Hermione.

- Éppen, Aliciával beszélgettem arról, vajon, hogy fog alakulni az idei Kviddics szezon, amikor, egyszer csak oldalba bökött. Ugyanis Lucius Malfoy sétált el mellettünk. Alicia úgy döntött, ő inkább visszamegy a kastélyba, én pedig elindultam errefelé. Ám, egy érdekes beszélgetés megütötte a fülemet. Gabrielle és két mardekáros lány beszélgettek, és hallottam, hogy Gabrielle megjegyezte, találkozója van Malfoyjal.

- Nézd, Ginny, Gaby jóban van Draco Malfoyjal, mert ő is mardekáros – kezdete nyugodtan Ron. – Attól, hogy a görénykének, itt van az a szemét halálfaló apja, az még nem bizonyítja, hogy Gabrielle elárult minket.

- Ezt én is így gondoltam és követtem Gabrielle-t. Mikor belépett a Szárnyas Vadkanba, utána akartam menni, de belebotlottam Lunába és beletelt néhány percbe, mire elmagyaráztam neki, hogy nem érek rá. Mikor végre magamra hagyott, összehúztam a kabátomat magamon és belépve a kocsmába megpillantottam Malfoy apját és Gabrielle-t – mondta Ginny, majd miután elmesélte, hogy mit hallott és látott, a társaság csendbe burkolódzott.

„Képtelen vagyok elhinni, hogy Gabrielle áruló” – gondolta Hermione. – „Itt valami nem stimmel. Na meg az a furcsa beszélgetés, ami a nyáron lezajlott, közte és Piton professzor között.”

- Biztos van valamilyen magyarázat – szólalt meg Ron hosszú hallgatás után. – Gabrielle, megmentette az életemet – mondta, majd suttogva folytatta. – Amúgy, meg kötve hiszem, hogy képes lenne elárulni Harryt, hiszen testvérek.

- Amit láttam és hallottam, arra nem hiszem, hogy létezik értelmes magyarázat – jegyezte meg szemlesütve Ginny. – Gabrielle és Malfoy apja, szabályosan flörtöltek egymással.

- Ha emlékszel arra, amit elmeséltünk, akkor tudhatod, hogy a múltkor is téves következtetéseket vontunk le – jegyezte meg Harry, de érezte, hogy nem csak barátnőjét, hanem magát is próbálta meggyőzni.

- Azt viszont, te felejted el, hogy akkor nem láttátok őt és a professzort. Ez viszont egyértelmű volt – mondta felháborodva a Weasley lány.

- Ginny, mi csak...

- Nem, Hermione, ha ragaszkodtok ahhoz, hogy az egész csak egy félreértés, akkor majd megyek és keresek valakit, aki hisz nekem – mondta, majd felállt és elhagyta a helyiséget.

Mindeközben, miután Gabrielle kilépett a Szárnyas Vadkanból, néhány percen belül belebotlott Dracóba.

- Máris végeztetek? – kérdezte a fiú.

- Igen, elvégre nem lett volna túlságosan előnyös hosszúra nyújtani a beszélgetést, nehogy valaki gyanút fogjon.

- Értem – szólt, megvonva a vállát a fiú.

- Édesapád, meghívott, hogy töltsem nálatok az ünnepeket, én pedig készséggel elfogadtam.

- Nagyon jó benyomást tehettél apámra, ha meghívott hozzánk.

- Mi tagadás, igyekeztem, mivel úgy gondolom, hogy ő egy igen nagy hatalmú mágus – mondta fölényesen mosolyogva Gabrielle. – Most viszont jobb, ha megyek, mivel Lisa és Nathalie várnak.

Gabrielle elköszönt és a nap további részét két barátnőjének a társaságában töltötte. A két lány elmondta, hogy a családjukkal együtt ők is hivatalosak a Malfoy kúriában tartandó ünnepségre. Nathalie teljesen extázisba esett, mikor meghallotta, hogy Gabrielle az egész szünetet a Malfoy rezidencián fogja tölteni. Lisa azonban nem volt ilyen bizakodó. Tőle szokatlanul, csendesen és visszahúzódóan viselkedett.

Este kilencfelé járhatott az idő mikor már csak a három lány maradt a klubhelyiségben. Végül Nathalie, nagy ásítások közepette elvonult lefeküdni.

- Lisa, egész végig olyan voltál, mint egy holtkóros – jegyezte meg aggódva Gabrielle. – Ha van valami, azon kívül, amiről már beszéltünk akkor mond el.

- Én nem megyek a bálra – bökte ki lehajtott fejjel a lány.

- Ezt, hogy érted? – kérdezte kíváncsian Gabrielle.

- Anyám azt akarja, hogy én is halálfaló legyek – mondta a kezeibe temetve az arcát. – Én nem akarok bántani másokat... – kezdte, de a hangja elcsuklott. – Gyógyítani akarok, mint az apám.

- Megértelek, de ebben az esetben, nem hiszem, hogy én lennék a megfelelő ember, aki tanácsot adhat – mondta a fekete hajú lány. – Most azonban megyek, mert még szólnom kell apámnak, hogy holnap elutazom.

Perselus, nem volt elragadtatva a lánya bejelentésétől, miszerint, Gabrielle a téli szünetet a Malfoy kúrián tölti.

- Felelőtlenség volt egyedül találkoznod Luciusszal és az is, hogy a nélkül fogadtad el a meghívását, hogy ezt megbeszélted volna velem, vagy az igazgatóval – szólt egy aggódó sóhaj kíséretében a férfi, miközben fel-alá járkált a lakosztálya nappalijában.

- Nem volt más választásom, ha halogattam volna a válaszadást, akkor gyanút fogott volna. Te magad mondtad, hogy Lucius Malfoy nem ostoba.

- Igazad van, de akkor sem örülök neki, hogy egyedül mész oda.

- Mikor beléptem a Rendbe és felajánlottam a segítségemet, vállaltam annak a kockázatát, hogy bizonyos esetekben egyedül kell majd cselekednem.

- Ezt megértem, de akkor is aggódom. Túl sok feladatot vállalsz.

- A feladatról jut eszembe – váltott témát Gabrielle. – Megtennéd, hogy utána nézel egy mardekáros lánynak? A neve Elizabeth Renwood.

- Ő nem az egyik szobatársad? – kérdezte felhúzva egyik szemöldökét a férfi.

- De, igen. Azonban, mostanában gyanúsan viselkedik. Azt mondta, hogy az anyja azt akarja, hogy ő is halálfaló legyen, ám ő nem akar csatlakozni Voldemort csapatához.

- Kezdem érteni, mért gondoltad, hogy gyanúsan viselkedik. A halálfalók között, eléggé gyorsan terjednek a hírek és, ha Callioppe Renwood fülébe jutott, hogy a lánya egy szobában van az áruló lányával, akkor kihasználhatja a helyzetet, hogy levizsgáztasson.

- Azonban, kétségeim vannak, mert amióta ismerem, Lisát soha nem érdekelte a fekete mágia. A hét év alatt, most hallottam másodszor az anyjáról beszélni. Eddig az volt a benyomásom, hogy nem túl büszke a családjára.

- Értem – sóhajtotta a férfi és a bárszekrényhez lépve töltött magának egy pohár Láng nyelv wiszkit, majd nagyot kortyolt a folyadékból. – Azonban, úgy érzem, van még valami, amit elhallgatsz előlem.

- Valóban van egy elég jelentős információ, Lisával kapcsolatban, ami nemrég került a birtokomba, de, még nem állt módomban meggyőződni a hitelességéről.

- Mond el, talán segíthetek.

- Nem szükséges segítened, ha visszajöttem a szünet után, magam derítem ki az igazságot.

- Legyen, ahogy akarod.

Miután Gabrielle megígérte, hogy nagyon óvatos lesz és nem fog fejjel menni a falnak. Elbúcsúzott apjától és visszament a klubhelyiségbe, majd a szobájába lépve látta, hogy Lisa és Nathalie már mélyen alszanak. Mivel, már délután összepakoltak, ezért ő is lefeküdt és hamarosan követte társait az álmok ösvényére.

Másnap reggel, korán felébredt. Miután lezuhanyozott, majd a nagyteremben megreggelizett, visszament a klubhelyiségbe és kezébe véve egy bájitalos könyvet olvasni kezdett. Már fél órája falta a sorokat, amikor egy pukkanást hallott meg a háta mögül. Megfordulva egy házi manóval találta szembe magát.

- Ön Gabrielle Piton kisasszony? – kérdezte szemlesütve a manó.

- Igen – válaszolt kedvesen a lány.

- Mr. Malfoy küldött, hogy vigyem el a csomagjait.

- A szobában vannak, azonban a szobatársaim még alszanak. Várj meg itt és kihozom őket.

- Ahogy parancsolja kisasszony – bólintott a manó, Gabrielle pedig felállt a fotelből és eltűnt a szobákhoz vezető lépcsőn, majd egy perccel később két bőrönddel a kezében tért vissza.

- Tody – hallotta meg a manó, az ifjabbik Malfoy hangját a háta mögül. – Mit keresel még itt?

- Édesapád küldte el, a csomagjaimért – válaszolt a manó helyett Gabrielle.

- Akkor mért te cipeled a bőröndödet? – kérdezte érdeklődve Draco. – Mire vársz még? Vedd el a kisasszonytól – mordult rá a manóra.

- A lányok, még alszanak és nem akartam, hogy felébredjenek, ezért mondtam Todynak, hogy itt várjon – jegyezte meg Gabrielle, miközben átadta a bőröndjét a manónak.

Végül a kis lény, nagy hajlongások között eltűnt.

Egy órával később, Lisa és Nathalie is menetkészek voltak. Néhány perc múlva pedig, már a London felé robogó Roxfort expresszen ültek. Az út, Londonig hosszú volt. Gabrielle, talán túlontúl hosszúnak is érezte. Nathalie-nak nem tompult a lelkesedése a bállal kapcsolatban, és Lisa sem akart változtatni az álláspontján, miszerint nem hajlandó részt venni a rendezvényen. Miután megállt a vonat, Gabrielle elköszönt barátnőitől és Dracóval együtt indult el a peronon. Néhány másodperc keresgélés után, megpillantották a feléjük közeledő Lucius Malfoyt.

- Remélem, kellemes utatok volt – jegyezte meg a tőle már megszokott, felsőbbrendű stílusában a férfi.

- Kissé fárasztó, de merőben kellemes volt – szólt kissé unottan Gabrielle.

- Értem. Feltételezem, hogy, Gabrielle, te már tudsz hoppanálni, azonban, olyan helyre ahol még nem jártál, mindez lehetetlen. Éppen ezért magam jöttem ki elétek – szólt, egy szinte már kedvesnek mondható mosoly kíséretében Lucius, egyik karját nyújtva a lánynak.

Gabrielle belekarolt a férfibe, majd Dracóra pillantott, aki ugyanígy tett. Néhány pillanat múlva eltűnt a lábuk alól a talaj. Azt, már egyikőjük sem vette észre, hogy nem sikerült észrevétlenül eltűnniük a pályaudvarról. Sirius, aggódva nézett távozó kedvese után. Tudta, hogy a lány csak szerepet játszik, mégis nehéz volt ellenségébe karolva látnia szerelmét.

Mindeközben a trió, megérkezett a Malfoy kúria aulájába. Az érkezés, nem volt épp zökkenő mentes. Gabrielle, úgy döntött, próbára teszi az Id. Malfoyt és előre bukott, mintha megszédült volna. A férfi elengedte fia kezét és elkapva a lány derekát, megóvta őt az orra bukástól.

- Köszönöm, Mr. Malfoy – hálálkodott egy zavart mosoly kíséretében Gabrielle, miközben a férfi talpra állította, ő elkönyvelte magában sikerét.

- Nincs mit – szólt, fölényesen mosolyogva a férfi, végigpillantva, a még mindig a karjaiba tartott fekete hajú szépségen.

- Most már, meg tudok állni a saját lábamon is – jegyezte meg a lány, leküzdve a feltörni készülő hányingerét, és remegését a férfi kezének érintésétől.

Azt Id. Malfoy elengedte, és még épp időben, mert az egyik ajtóban megjelent egy aranyszőke hajú sötétzöld talárt viselő nő.

- Üdvözöllek nálunk, Gabrielle – szólt kedvesen, a lány elé lépve.

- Örülök, hogy megismerhetem Mrs. Malfoy – köszönt udvariasan.

- Szólíts Narcissának és tegezz nyugodtan – mosolygott a nő.

- Rendben, Mrs... bocsánat, Narcissa – korrigálta magát Gabrielle. – Még hozzá kell szoknom.

- Lesz időd megszokni, hiszen két hét, hosszú idő. Most, azonban mennem kell. Elvégre, két nap múlva lesz a bál és még rengeteg az elintézni valóm. Draco viszont, biztosan szívesen körbevezet – mondta mosolyogva Narcissa, majd egy rövid „még találkozunk” után eltűnt azon az ajtón keresztül, ahol megjelent.

- Nekem is mennem kell, de még lesz alkalmunk beszélgetni, amíg itt vagy – jegyezte meg egy rövid mosoly kíséretében Lucius, majd felesége után indult.

Mikor ketten maradtak, Draco felajánlotta, hogy körbevezeti őt a kúriában, a lány pedig kapva kapott az alkalmon. A hatalmas, kastélynak is beillő építmény kétszintes volt, plusz a földszint, és a pince. A földszinten helyezkedett el a konyha, az ebédlő és a bálterem. Az elsőn a könyvtár, a szalon, egy dolgozószoba valamint, számos kisebb vendégszoba foglalt helyet. A másodikon voltak a Malfoy család hálószobái, valamint kiderült, hogy Gabrielle-t is ezen a szinten helyezték el.

Hamar leszállt az este és Gabrielle fáradságra hivatkozva elnézést kért majd visszavonulva ideiglenes szobájába, átöltözött és azonnal elnyomta az álom. A következő két napban, mindenki a bál előkészületeivel volt elfoglalva. Végül elérkezett a bál napja. Késő délután, Gabrielle a kertben sétálgatott, feltérképezve magában a kastélyban és a birtokon lévő biztonsági varázslatokat. Egyszer csak egy kéz telepedett a vállára. Mikor megfordult, Dracóval találta szembe magát.

- Azokat a rózsákat anyám ültette – mutatott a lány mögött lévő rózsalugasra a fiú.

- Gyönyörűek – jegyezte meg Gabrielle, aki csak most vette észre a virágokat.

- Nem megyünk, valami nyugodt helyre, ahol csak mi ketten vagyunk? – indítványozta a fiú átkarolva a lány derekát.

- Nézd, Draco – kezdte Gabrielle. – Én kedvellek, de csak, mint egy barátot, és ezt a barátságot nem szeretném tönkretenni.

- Ahogy, akarod – bólintott lelombozva a fiú.

- Bocsáss meg, de mennem kell készülődni. A bálon találkozunk – mondta kedvesen Gabrielle, majd magára hagyva a fiút a gondolataival bement a házba.

„Egy Malfoyt nem lehet kikosarazni. Majd megmutatom én neki” – gondolta Draco, miközben a lány eltűnt a házba vezető ajtón.

Egy óra múlva megérkeztek a vendégek és elkezdődött a bál.

 Előző               Vissza a címekhez              Következő