|
Míg Gabrielle és az apja a pincében beszélgettek, Lisa Roxmortsban Harryéket kezdte keresni. Már legalább húsz perce kajtatott utánuk, mikor az egyik félreeső sikátorból ismerős hangokat hallott kiszűrődni.
- Ne feledd – hallatszott egy idősebb nő hangja, amiben Lisa az anyjáét ismerte fel. – Óvatosnak kell lennünk.
- Tudom – hallott meg egy másik hangot is, ami kétség kívül egy férfitól származott. – A Sötét Nagyúr élve akarja, de mi legyen Potterékkel?
- Pottert és a Weasley fiút bízd rám, te csak a célponttal foglalkozz.
- Rendben – zárta le a beszélgetést a másik.
„Te jóságos Merlin, azonnal szólnom kell Harrynek. Ezek el akarnak rabolni valakit” – gondolta Lisa és elindult. – „Előbb kell megtalálnom őket, mint az a kettő, de a fenébe is, hol lehetnek?” – elmélkedett magában bosszúsan. – „Nincs más választásom, kénytelen leszek visszamenni a kastélyba, hogy értesítsem valamelyik tanárt.”
Mikor visszaért a kastélyba, egyenesen a pincék felé vette az irányt. Mikor leért, bekopogott Piton irodájának az ajtaján. A férfi kissé morcos hangulatban volt, mikor kinyílt az ajtó.
- Miss. Renwood? Mit keres itt? – nézett kíváncsian az előtte álló, jól láthatóan ideges diáklányra. – Gabrielle már elment maga után.
- Nem… őt keresem, hanem… önt… professzor – mondta szaporábban véve a levegőt.
- Mi történt?
- Merénylet… Támadás… – lihegte az oldalához szorítva a kezét.
- Miről beszél? – Piton most már nagyon ideges volt.
- Ha… Harry egyik barátja veszélyben van – nyögte ki egy szuszra.
Piton nem kérdezett többet. Berohant az irodába és felkapta a kabátját meg egy adag nyugtató főzetet, majd kilépett a folyosóra.
- Ezt igya meg és jöjjön, út közben mondjon el mindent – mondta a lány kezébe nyomva a fiolát.
Lisa engedelmeskedett majd a páros futásnak eredt. A lány elmondta, hogy valószínűleg anyja hangját hallotta, de reméli, téved. Valamint azt is megosztotta a férfival, hogy fogalma sincs, hol lehetnek Harryék.
Mindeközben Roxmortsban Harry, Ron és Dudley a Szellem szállás épületét bámulva beszélgettek.
- És, tényleg itt találkoztál először a keresztapáddal? – kérdezte kíváncsian a Dursley fiú.
- Igen, bár akkor még nem tudtam, hogy ártatlan – válaszolt mosolyogva Harry.
- Mi az, csak nem szellemre akartok vadászni? – kérdezte vigyorogva Gabrielle, mire a három fiú ijedten fordult szembe vele.
- Nem tenne jót, a rossz hírednek, ha valaki meglátna velünk.
- Nyugalom, Ron, egy árva lélek nincs a közelben – mosolygott még mindig a lány.
- De, az előbb még itt kószált néhány alsóbb éves.
- Azt a négy harmadéves hugrabugost nem volt nehéz elijesztenem.
- Mért jöttél ide? – kérdezte kíváncsian Harry.
- Mert beszélni akarok Dudleyval.
- Velem? – nézett kíváncsian a szőke fiú.
- Igen.
- Mondjad.
- Még nem, ez kizárólag rád tartozik.
- De, mi mért nem hallhatjuk? – kérdezte őszinte érdeklődéssel a hangjában Harry.
- Nézd, Harry ezt a feladatot, mint a Rend tagja kell teljesítenem, így nem mondhatok egy szót sem, amíg itt vagytok.
A két fiú beletörődően bólintott, és elindultak vissza a faluba. A falu szélén lévő kviddics üzlet kirakatát nézegették éppen, mikor kiáltozásra lettek figyelmesek.
- Mi történhetett? – kérdezte barátjára nézve Ron, ám azonnal megkapta a választ.
- Halálfalók! – kiabálta az egyik mellettük elrohanó nő.
A két fiú azonnal futásnak eredt, arra, amerről az ismeretlen nő érkezett.
- Remélem Hermione és Ginny jól van – jegyezte meg futás közben Harry.
- Én is, haver.
***
Mindeközben Hermione és Ginny mit sem sejtve léptek ki a könyvesbolt ajtaján a Három seprű felé véve az irányt, mikor két csuklyás alak jelent meg előttük pálcát szegezve a két lányra.
- Stupor – mondta az egyik, varázspálcájával megcélozva a barna hajú lányt.
Hermione gyorsan reagált és előkapva a pálcáját a kabátzsebéből, megszólalt.
- Protego.
A pajzs az utolsó pillanatban jelent meg, de még így is sikerült visszaverni a támadást.
- Halálfalók! – kiáltotta valaki és az utcán lévő emberek között ki tört a pánik.
Mindenki menekült, ahogy csak tudott, kivéve a két lányt és a két csuklyás alakot, akik, azóta is farkasszemet néztek egymással.
- Fenébe – jegyezte meg az előbbi halálfaló, hangjából ítélve egy férfi.
- Te foglalkozz a célponttal, a másikat bízd rám – szólalt meg a másik, a hangja alapján egy nő.
- Ginny, menj, hívj segítséget – jegyezte meg halkan Hermione. – Én megpróbálom feltartani őket.
- Nem hagylak itt – ellenkezett a vörös hajú lány.
- Én, meg leszek, menj már – mondta Hermione és maga mögé rántotta barátnőjét, majd leengedve a pajzsot, elkiáltotta magát a női csuklyás felé fordítva a pálcáját. – Stupor!
A nő, könnyűszerrel hárította a támadást.
- Weasley megszökik – mondta a másik, mikor észrevette, hogy Ginny futásnak eredt.
- Hadd menjen – hallatszott a nő hangja.
A vörös hajú lány, megtorpant.
„Ha nem én kellek nekik, akkor…” – gondolta. – „Hermione!”
Ginny megijedt, mikor rájött mit akarnak a támadók és nem törődve barátnője előbbi kérésével, elindult visszafelé.
„Fene vinné el őket!” – gondolta Hermione. – „Mért kellett pont egy ilyen népes utcát választani. Itt csak nem fognak ketten tombolásba kezdeni.”
- Mit akarnak tőlem? – kérdezte a lány, hogy időt nyerjen.
- Ne hidd hogy annyira fontos ember vagy, sárvérű – jegyezte meg undorodva a férfi.
- Elég a dumából, végezzük el, amiért ide jöttünk – mondta a nő, a másik pedig bólintott, majd egyszerre lendítették meg pálcájukat Hermione felé.
- Hermione vigyázz! – kiáltotta Ginny és megragadva barátnőjét, lerántotta magával a földre, ám nem volt elég gyors és a két átok egyike őt találta el, míg a másik Hermione mellkasának csapódott.
- Ostoba griffendéles! – mondta a férfi egy lépést közelebb lépve a két eszméletlen lányhoz.
- Egy lépést se tovább – hallatszott Piton hangja, majd pálcáját a csuklyások felé irányítva ismét megszólalt. – Stupor!
- Protego – hárított a férfi. – Francba! – káromkodott.
- Fogd a lányt, menjünk – jegyezte meg a nő, magasba emelve a pálcáját, majd ismét megszólalt. – *Nimbatus.
A pálcából sűrű fekete füst tört elő sötétségbe vonva a halálfalókat és két áldozatukat.
- Ez, meg mire volt jó? – kérdezte megdöbbenve a férfi.
- Elterelés – vágta rá a nő. – Fogd a lányt és tűnjünk innen – mondta, mire a másik lehajolt és megragadta az egyik lány csuklóját.
- Fenébe! – hallották ismét Piton hangját, immár közelebbről.
- Meg van – jelentette be a csuklyás férfi, erősebben megmarkolva a lány csuklóját.
- Akkor tűnés – adta ki a parancsot a nő, majd dehoppanáltak.
Miután eltűntek a füst felszívódott, mintha soha nem is lett volna. Mikor Piton odaért már csak az eszméletét vesztett Hermione feküdt az út közepén. Letérdelt a lány mellé, hogy megvizsgálja. A barna hajú lány homloka vérben úszott és a bal halántékán egy csúnya seb éktelenkedett.
Ekkor érkezett meg Ron és Harry. A két fiú visszariadt a látványtól.
- Maga szemét! – kiáltotta a vörös hajú fiú előkapva a pálcáját. – Mit művelt vele?
- Engedje el Hermionét! – kiáltott rá Harry is a kissé sokkos állapotban lévő professzorra.
- Nincs most időm az ostobaságotokra, Potter – mondta Piton, majd karjaiba vette a még mindig eszméletlen lányt és elhoppanált vele a Roxfort kovácsoltvas kapujához.
Belépett a kapun, és ahogy csak a lába bírta rohant a gyengélkedő felé. Elérve a kórtermet, berúgta az ajtót és elkiáltotta magát.
- Poppy! – kiabálta, miközben lefektette az eszméletlen lányt az egyik ágyra.
- Mi történt? – kérdezte kissé ingerülten a nő kilépve az irodájából, ám amikor megpillantotta a párost, az ingerültséget aggodalom váltotta fel. – Mi történt? – kérdezte ismét a még mindig kissé sokkos állapotban lévő Pitontól.
Ám ő, csak sokkoltan bámulta tanítványát. A nő hamar rájött, hogy mi a helyzet és berohant az irodájába, hogy néhány másodperc múlva egy tucat bájitalos fiolával a kezében térjen vissza.
- Ezt igya meg – nyújtott oda egyet a kábult professzornak, de ő csak bambán meredt maga elé.
A javasasszony megelégelve a dolgot, leültette a férfit és leöntötte a torkán a bájitalt, majd az ágyon fekvő lány felé fordította a figyelmét.
- El találta egy átok és megsérült a homloka – motyogta maga elé még kissé kábultan Piton.
Madam Pomfrey ellátta a sebet a lány homlokán, de az átokkal nem tudott mit kezdeni.
Mindeközben Roxmortsban, Harry és Ron riadtan nézték a helyet, ahol néhány másodperce még Hermione feküdt.
- Remélem, még időben érkeztünk – jelent meg a két fiú mellett Lisa.
- Ezt hogy értetted? – nézett értetlenül a szőke lányra a páros.
- Én… – kezdte Lisa, ám mondanivalóját pukkanások tucatjai szakították félbe.
Aurorok jelentek meg és néhány tanár is a helyszínre érkezett.
- Mi történt? – kérdezte egy magas vöröses hajú férfi.
- Halálfalók Roxmortsban – sopánkodott egy másik auror.
- Maguk jól vannak? – lépett a diákok mellé McGalagony, arca sápadt volt, szemei rémületet tükröztek.
- Igen tanárnő – válaszolt kissé idegesen Harry. – De Hermione… – kezdte, majd hangja elcsuklott.
- Mi történt, Mr. Potter? – kérdezte aggódva a nő. – Mi van Miss. Grangerrel?
- Megsérült, eltalálhatta egy átok és Piton magával vitte.
- Piton professzor – javította ki a fiút szigorú tekintettel McGalagony, majd lágyabban hozzátette. – Menjenek vissza a Roxfortba – mondta, megpillantva a helyszínre érkező riportereket.
A két fiú nem ellenkezett és a többi diákkal együtt, Flitwick professzor kíséretében visszaindultak a kastélyba.
- Mi ez az egész? – jelent meg Lisa mellett Nathalie csatlakozva a menethez.
- Két halálfaló megtámadta a falut – jegyezte meg egy ötödéves mardekáros fiú.
- Fenébe, minden jó buliból kimaradok – suttogta oda Lisának a barna hajú lány.
- Lányok, mi a frász folyik itt? – lépett melléjük Gabrielle. – Az egész falu attól hangos, hogy halálfaló támadás történt.
- Te meg hol jártál? – nézett rá kíváncsian Nathalie.
- Volt egy kis dolgom – jegyezte meg Gabrielle, a néhány méterre előttük sétáló Dudleyra pillantva.
- És te, merre jártál? – kérdezte Lisa, követve fekete hajú barátnője pillantását.
- A szárnyas vadkanban voltam – mondta a barna hajú lány.
- Mit akart Gaby? – kérdezte Harry unokatestvéréhez fordulva.
- Bocs, Harry, de nem mondhatom el – válaszolt nagyot sóhajtva a szőke fiú, miközben Gabrielle szavai csengtek a fülében.
*EMLÉK*
Miután Harry és Ron magukra hagyták őket, Gabrielle és Dudley egymásra néztek, majd a lány megszólalt.
- Kérlek, ne haragudj. Tudom, hogy nyár óta sokat javult a kapcsolatotok Harryvel, de ez a dolog szigorúan titkos.
- Jó, de miről van szó? – kérdezte kíváncsian a másik.
- Először is, minden, amit mostantól mondok, szigorúan titkos és köztünk kell maradjon.
- Rendben – bólintott a fiú.
- Gondolom, a többiek beszéltek neked a Rendről.
- Igen.
- Remek, akkor könnyebb dolgom lesz. Én a rend tagjaként fontos feladatot látok el. Még egyszer hangsúlyozom, mindez szigorúan titkos, mert ha valaki megtudja, hogy mit csinálok nem csak a rend kerül hátrányba, de az én életem is veszélybe kerül.
A Dursley fiú szemében félelem csillant.
- Ha ez ilyen veszélyes, mért mondod el?
- Mert nincs más választásom – sóhajtott Gabrielle. – A lényeg, hogy én a rendnek kémkedek a halálfalók között és kaptam egy fülest, hogy az egyiküknek te vagy a célpontja.
- Én, de miért? – kérdezte ijedten a fiú.
- Mert Harry rokonai a célpontok.
- De akkor te is…
- Erről egy szót se! A rend tagjain és rajtatok kívül senki sem tudja, milyen szálak fűznek össze Harryvel.
- De, ha ennyire durva a helyzet, mért nem szóltál az igazgatónak?
- Azért, mert, ha a rend közbe avatkozik, kiderül, hogy kém vagyok.
- De akkor most mi lesz? Úgy értem egyedül, én nem tudom megvédeni anyuékat.
- Nem leszel egyedül, egy barátom felajánlotta, hogy veled megy és segít neked.
- Egy barátod?
- Igen, bár, ha helyesek az értesüléseim, te is elég közel állsz az illetőhöz – mosolyodott el a lány, majd a fiú értetlen arcát látva hozzá tette. – Lisa Renwood.
Dudley elpirult, mikor meghallotta a mardekáros lány nevét.
- De így ő is veszélybe kerül.
- Lisa ragaszkodott hozzá, és amilyen makacs szerintem, még az igazgató sem tudta volna lebeszélni – mondta nagyot sóhajtva Gabrielle. – Egyébként, én bízom benne, és tudom, hogy tud vigyázni magára, de ha mégis gond adódna, értesítitek a rendet.
- Rendben – bólintott a fiú.
- És ne feledd, erről senkinek nem beszélhetsz, még Harryéknek sem.
- Oké, rendben! Megígérem!
*EMLÉK*
Mikor a diákok visszatértek a kastélyba, a három fiú azonnal a gyengélkedőre sietett, ám belépve a helyiségbe furcsa látvány tárult a szemük elé. Piton Hermione ágya mellett ült és motyogott valamit. Amikor a professzor észrevette a három fiút felállt és egy szó nélkül távozott.
- Mit keresett itt? – kérdezte Ron, mire meglepő módon a mellette megjelenő Madam Pomfrey válaszolt.
- Piton professzor hozta ide Miss. Grangert méghozzá szörnyű állapotban.
A triónak leesett az álla. Nem az volt a furcsa, hogy Piton a gyengélkedőre vitte Hermionét, hanem, hogy mikor ők beléptek, a professzor ott ült barátnőjük ágya mellett.
- A kisasszony fel fog épülni – jegyezte meg a gyerekek aggódó arcát látva a javasasszony. – De pihennie kell – mondta, majd kiterelte a fiatalokat a teremből.
A fiúk a griffendél torony felé vették az irányt. Fél úton jártak, mikor Harry megkérdezte.
- Nem láttátok valahol Ginnyt?
- Nem – rázta a fejét Dudley.
- Én sem, mikor lementünk a faluba, valami olyasmit mondott, hogy végre lányos napot akar tartani Hermionéval, de… – mondta Ron, majd elharapta a mondat végét és megtorpant.
- De? – nézett értetlenül a másik kettő.
- Mi a baj, Ron? – kérdezte Harry.
- Mi van, ha a halálfalók elvitték?
- Mért vitték volna el? – kérdezte értetlenül Dudley.
- Gondoljatok bele, Ginny Hermionéval volt. Mi van, ha azért tűntek el ilyen gyorsan a halálfalók, mert megszerezték amit, vagy akit akartak.
- Úgy érted, hogy Voldemort ezzel akar majd engem zsarolni? – kérdezte ijedten Harry.
- Igen – sóhajtott a vörös hajú, kissé összerezzenve a rettegett név hallatán. – És szerintem, Hermionét is elvitték volna, ha Piton nem ér oda.
- Akkor a professzor egy igazi hős – jegyezte meg Dudley.
- Hős? – nézett a szőke fiúra kikerekedett szemekkel Ron.
- Mért? nem?
- Csak nem arra gondolsz, hogy Piton tudott a támadásról? – kérdezte meghökkenve Harry.
- De, igen – válaszolt teljes nyugalommal a hangjában a kérdezett.
- Akkor mért nem hagyta, hogy Miót is elvigyék? – kérdezte értetlenül Harry.
- Szerintem, az volt a terv, hogy Piton az utolsó pillanatban toppan be és úgy intézik, mintha éppen kicsúsznának a keze közül a halálfalók, azonban hibáztak, mert a denevér túl korán érkezett.
- De az egyik falusi azt mondta, a professzor rátámadt a halálfalókra. Mért tette volna, ha a cinkosuk? – kérdezte kíváncsian Dudley.
- Tiszta sor, mert túl sok volt a szemtanú.
- Lehet, de…
- Harry, Piton rengeteg időt töltött Mióval és nem hiszem, hogy kizárólag azért, mert Dumbledore erre kérte.
- Nézd, Ron, az órákon elég szemét a professzor, de nem hiszem, hogy ártana nekünk.
- De…
- Dudleynak igaza van – sóhajtott Harry. – Abban viszont veled értek egyet, hogy Ginnyről beszélnünk kéne Dumbledore-ral.
- Rendben – bólintott a másik kettő és elindultak az igazgatói iroda felé.
- Dudley – szólalt meg Harry, mikor elérték a kőszörnyet. – Megtennéd, hogy utána kérdezel a klubhelyiségben, a többiek mit tudnak a faluban történtekről?
- Persze – mondta a szőke fiú, majd elviharzott.
A jelszóval szerencséjük volt, mert nem változott az utolsó látogatásuk óta. Felérve a lépcső tetejére bekopogtak.
- Szabad – szólt ki az igazgató.
Mikor beléptek az irodába, meglepő látvány fogadta őket. Az igazgató kanapéján ugyanis ott ült Piton, mellette pedig a kissé aggódó képet vágó Lisa.
- Igazgató úr! – Vágott a közepébe Ron. – A húgom!
- Tudom – sóhajtott Dumbledore. – Piton professzor tájékoztatott a történtekről.
* nimbatus:Latin szó jelentése: ködbe burkolt, felhős, homályos
Megjegyzés: Nem tudom mikor lesz kész a folytatás, de igyekszem.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
